Itt sok jegyzet született folyamatosan, ahogy olvastam a kiszabott menetrend szerint... az elején még nem annyira, de mégsem olvastam újra az első szakaszokat.
#6. Egy könyv, amelyet valaki más ajánlott
Valószínűleg nem vettem volna le ezt a könyvet a polcról, de időnként kell 'ajánlott' könyvet is olvasni ,illetve annyira mást, mint amit szoktam.
Legszívesebben már reggel olvastam volna de nem lett volna rá rendesen idő. Este meg majdnem nem fért bele a napba... végül még jegyzetelni is kellett és jól is jött. Ma (0813), szerdán elolvastam végül. Eddig tetszik, nagyon szép a képi világ, tényleg lassít, mert olyan szép kifejezések vannak, hogy egyes félsorokat újra is kell olvasnom, még jobban át/megéljem vagy lássam.
Nagyon szép könyv, nem túl nagy betűkkel és halvány tintával, közben pedig figyelni kell, mert a nagybetűk nélkül könnyebb eltévedni a sorok között.
Ezt pótolva sikerült csak olvasni, mert a péntek délután/este nagyon foglalt volt. 🤗
"sosem kell messzire menni ahhoz, hogy olyan helyre érjen az ember, ahol szeretik."
Még mindig szokatlan, hogy nemcsak a nagybetűk hiányában folyik egybe a szöveg, hanem a párbeszédek sem különülnek el.
"a hangomból építek várat köréd."
"holdszínű mosolyt küldött a fiúnak."
"hálámmal puhítom körülötted a világot."
"...meghalok, ha nem tart életben a szerelem.
"az emberek között vannak rútak és nyomorultak, gyönyörűek, bölcsek és sivalkodók, mételyes és simaszívűek. a simaszívűek mindig ketten vannak, ilyen szív nem doboghat egyedül, mert felszakad, megroppan, önmagába omlik. hajszálrepedésekkel és vastag erekkel barázdált falat növeszt, háromszorosan elreteszeli a kapuját. a simaszívűekből azért van kettő, hogy a szívük sima maradhasson: egymáshoz csiszolják, egymásén koptatják, a fát is meg kell metszeni, hogy jobban nőjön."
"...felhődben hajtom a szekerem."
"...el se hinné az ember, milyen gyorsan csap le az este a világra, sietősen kanyarít köpenyt magára az ég."
"ma már a harmadik ég felhők között alszol."
"láfi már faragta nekik a fejfát, csak egy lesz, hiszen ők sosem lehetnek kettők soha."
"...mézzel zárta a szemhéját, hogy szépet álmodjon..."
"előttem a soha, mögöttem az örökké, és ki tudja, hol evezek most."
"amikor itt vagy velem, összeforr ez a darabokra esett világ."
"...a lassúságban pedig eljött a sápadt arcú fájdalom, és úgy megszerette a világnak ezt a végét hogy végleg az emberek szívébe költözött."
... meleg dolgokat kötnék/horgolnék, takarókat varrnék... a kopogó hideget érzem az egész idő alatt
... most először nehéz olvasni ezt a könyvet... :(
"pofon csattant, a tenyér dörgő csókja."
(Nem kedvelem)
"megdermedt a levegő, jeget leheltem, ilyenkor nem dobban a szív..."
"sípol a számban a lélek, valamit suttog a szavak mögött"
"megrepedek érted"
Egyre fájdalmasabb és nehezebb olvasni. Nagyon fölzaklatott ez a rész.
1. a harag csöndje
2. az aggodalom csöndje
3. a szomorúság csöndje
"a bölcsesség a csönddel kezdődik. találd meg a csöndet, és elindulhatsz a bölcsesség útján."
A világ három ege... először be akartam gépelni, de inkább befotóztam, legyen minél pontosabb (itt még nem tudtam, de később többször visszatérő volt egyik-másik).
"hangja gyöngy volt a kavicsok között."
"szememtől szemedig létezik a világ."
"dörömbölt benne a harag."
"az elmúlt évek elveszett évek."
"...arca ráncokba gyűrődött az örömtől."
Ez izgalmasnak tűnt olvasás közben is.
"ott növekszik bennem világod világa."
Nagyon sok a nyomorúság ezekben a részekben, nehéz is olvasni.
"mi csorbítja a lelked... valami miatt képtelen vagy kitárni azokat a hatalmas szárnyaidat."
"megtörtek a titkok, a reccsenés néma visszhangja volt ez."
Ennek a blokknak a második felét jobb volt olvasni, vágytam már egy kis feloldásra.
Egyre jobban kezdett izgatni, hogy hogyan tovább, így köszöntött be a szombat délelőtt. Épp neki akartam kezdeni valami hasznosnak, de aztán kitette Viki a posztot:
"tekintete mély volt, mint észak hegyszakadékai, az ilyen emberekre mondta régen az apja, hogy úszik a szívük a vízen."
Nyároszlop-nyárünnep, olyan hangulatosnak tűnik, hogy szívesen lennék a részese.
"mintha elvágták volna a világ fonalát.,"
Felgyorsultak a történések, szálltak az évek.
Minden szereplő egy nagy bekezdésben:
"szíve két kamrája megtelt szomorúsággal."
"szerintem minden csillag egy ember szíve. talán mindenkinek van ott fent egy háza, egy világ, amelyet a létezésével épít, minden tettével, szavával és emlékével hozzátesz valamit. a gonosz vagy szegény lelkűeknek fakó csillag jut, azoknak pedig, akiknek gazdag a szíve, tündöklő. a tükörképeink, de ők a lelküket fordítják a világfelé, és a testüket befelé."
Ilyen szerelem járna mindenkinek, mint katla és dómar szerelme... 😊🫶🙏
A szerző:
