Édes anyanyelvünk

Egyik nap a mozgólépcsőn ráláttam egy telefonáló kijelzőjére: LIDUSKA... elgondolkoztam hogy hányszoros becézgetés van ebben a névben... 😉

... aztán most az ütötte meg a fülem a vonaton, hogy egy szétbagózott hang azt mondja a telefonba: ja, szokja hát! Mint paraszt a szántást... beszél közben, rengeteg a b+, valaki éppen fogdán van a tetkóból ki se látszik és valamit biztos jelent, hogy a féllábú kapja a rigót...

Ez az a pillanat, hogy megkresem a füldugót, ami nélkül komolyan nem lehet utazni már... 😅 ... de még elindulni se...