Sanyi meg a manifesztáció(nak annyi)
Pár napja lepődtem meg ezen:
A Limaaya ismerős lehet régi olvasóknak, Liz van mögötte, nekem Erzsi, mert Erzsinek ismertem meg Adagio-s időszakban. Szóval kíváncsian vártam, hogy mi sül ki ebből - kicsit olyan asztalra alkalmatlan csizmának éreztem, most főleg - , némelyik kérdésre adott választ borítékolni tudtam volna (és igazam is lett volna), közben meg nagyon izgatott, hogy Sanyi mit fog mondani a fő kérdésre... mert van egy fantáziám ezzel kapcsolatban, de...
Nyilván regisztráltam, éppen a Bedő Imre előadás közben valahol hétfőn este.
Nos, hát nagyon vártam, izgultam, mert délután 3-kor zoom-ban lenni nekem az irodában, nem egy könnyen megoldható történet... pedig nagyon szerettem volna...
Aztán csúszott a kezdés...
... zoom-ból meet lett, aztán Sanyinál megint elszabadult valami... :) és a fő kérdésre csak nem adott választ, szóval... (azt sejtem egyébként, hogy direkt megkerülte.... mert szerintem nem igazán ő osztja be az idejét, az arányokat se, stb és így nyilván nehéz lehet főhősként tekinteni az életére, főleg egy űzött, hajtós időszakban)
...ezután még jött egy majdnem kétórás lelkizős chat, hát nehéz ügy... Nekem is nagy idő volt, valamennyire elfogadni akarni tudni, hogy neki is, mint nekem, nekünk is, több oldalunk van és sok érzelmünk, sok (még) meg nem dolgozott régi seb, sérülés... és ebben a folyamatban, vagyis amikor ezeket kicsit megpiszkálgatjuk a fejlődés és gyógyulás reményében, ezekkel nem könnyű együtt létezni sem magunkkal, akármennyire is ismerjük vagy nem ismerjük ezeket el. Némely témát már nem annyira szeretem, ha felhoz, mert szerintem nem kellene, nem méltó ahhoz, ahol ő a pályán tart és nem leszünk vele előbbre... itt még sok dolga van. DE ez ugyanaz az ember, aki őrülten tehetséges és szerintem egyre jobb színész. Amikor ilyenebb időszak van, kevesebb interjút nézek meg vagy olvasok el tüzetesen és arra koncentrálok, hogy 7-10-ig mi történik. Közben csak azt kívánom, hogy legyen jól este 7 előtt is... hogy nehezen ne azért tudjon játszani, mert bőven van szenvedése... költészet nap előestéjén elég intenzív már bennem sok minden.
Várom a beszélgetés folytatását, illetve a meg nem adott választ a nagy kérdésre.... engem is érdekel, hogy én hogy lehetnék az... főhős... (de újra fogom hallgatni a hétvégén koncentráltabban, mint ahogy délután tudtam és lehet, hogy megfejtek belőle mégis valamit)
Ezt a posztot még bent kezdtem el 6 körül... most már egy igazán felkavaró 3 órával vagyok odébb... 3/4 7 kor caplatva az Örkény felé kicsit bosszankodtam is, hogy ennyire tele vele a lelkem, már rég az előadásra akartam hangolódni... most 9 után szétzilált lélekkel azt mondom, hogy valójában tényleg SEMMI más nem számít, mint hogy ne egyedül kavarogjunk és legyünk jól... és a körülöttünk élők is...
További pár órával és átkeretezéssel később(miután mindenki megküzdötte a magáét):
