"Szeretünk Kátya"
Egy percig nem gondolkoztam, amikor meghirdették, hogy ezen szeretnék ott lenni... Támogatásul, mindenféle értelemben.
Közreműködők:
Básti Juli, Balogh Anna, Dés László, Fila Balázs, Für Anikó, Holecskó Orsolya, Horgas Eszter (végülnemvolt), Hrutka Róbert, Jamie Winchester, Kerényi Miklós Máté, Kocsák Tibor, Mácsai Pál, Nagy Lóránt, Nagy Sándor, Nagy-Kálózy Eszter, Peller Anna, Schmidt Vera, Tóth Vera, Zöld Csaba, Wégner Judit
vokál, ütőhangszerek: Dely Domonkos; dob: Markó Ádám; basszusgitár: Fehérvári Attila; zongora: Galambos Zoltán; cselló: Kalmus Felicián; hegedű: Szabó Árpád; Danubia Zenekar
vezényel: Bolba Tamás; házigazda: Szemenyei János;
Alkotók: hangszerelés: Hrutka Róbert, Ott Rezső
Napok óta elkalandoztam már, hogy vajon milyen lesz... amikor úgy tűnt, hogy nehezen gyógyulok, erre koncentráltam, hogy ezen MINDENKÉPP ott AKAROK lenni... táppénzre mentem, hogy jobban gyógyuljak (mondjuk nem csak emiatt, mert elég sűrű, programdús hét sikeredik amúgy is) és rendben legyek hosszabb távon is.
Aztán jöttek a Fb- és Insta-storyk péntek délutántól és hát egyre jobban nem voltam jól lélekben...
Szó szerint végig sírtam... megállíthatatlanul ömlött a könnyem... pedig nagyon messze ültem...
Többhavi könnyemet sírtam ma el, pedig nem is volt személyes kapcsolatom Kátyával... minden dalnál azt vártam vagy volt egy olyan érzésem, hogy mindjárt jön és folytatja... mindenben őt hallottam... minden tiszteletem és csodálatom, hogy ezt így megcsinálták, jelen voltak...
Nagyon tisztelem ezt a 2 zenekart ,ezt a sok elfoglalt művészt,zenészt... Nagyon fájdalmas 2 óra volt,közben volt benne valami nyugalom és béke is...
jó látni, ahogy ezek a húsz-huszonöt évvel ezelőtti 'gyerekek' mennyire szeretik egymást...
Nagyon nagy erő van bennük... külön hála Sanyinak a közös produkcióért Kocsák tanár úrral 🙏🫶 csak a sok érzés volt meg, csukott szemmel áradt belém az egész... ❤️🫶🖤
Hogy mit hoztam magammal...?
https://youtu.be/Ojn0pusyLYA?si=_8_z2YlxY6X3ES0z
Millió érzés van bennem és ugranak be a képek... Nagy-Kálózy Eszterbe minden körben beleszeretek, most már tényleg meg kell nézzem az Anyát, Mácsai kakukktojás is lehetett volna, de nagyon hozta magát... drága Kocsák Tibor, aki egyszer csak a zongorához pattant, amíg Dés szaxizott... aztán Hrutka Robi gyönyörű dala #törékeny jégen, ahogy a hegedűs elsírja magát és Kalmus Felicián vigasztalja (neki pedig a cselló játéka)... Zöld Csabi kisírt szemei... a Kátya-díjas fiatal színésznő, ahogy felzokog, amikor kimondják a nevét... Básti Juli inkább nem is szólt... az édes FilaBalu, akiről mindig egy medve jut eszembe, remegve olyan She-t énekelt, hogy kétzsepis dal lett, aztán a végén Kátya párja, a kuratórium elnöke, azon az arcon a világ minden fájdalma ott ült... vagy ahogy egymást szorongatta és ölelgette a két meglett férfi, hogy legyen erejük, vagy ahogy egy kupacban gubbasztanak... Ati még hiányzott, de ő pont ma volt Jekyll.
Aztán a MÜPA rém sznob és modoros hely lett... régen nem kellett 10 percet várni a ruhatárban... egy ilyen este végén méltó lett volna felállni... én az utolsó dalnál zseblámpázni szerettem volna, már azt se értettem, hogy más miért nem, de jött a felügyelő a sor közepéig és ezzel jó sok embert zavart meg... nekem meg rossz élmény lett ez a vége így... ezt a részét sajnálom... hogy az ég felé akartam világítani, azt nem.. közben többször gond volt a kivetítővel és a mikrofonokkal is...
Aztán elgondolkoztam a közönségen is, tök sok idős volt, akik kritizálták is a villamos felé a koncepciót, illetve annak hiányát... ez itt nagyban a müpa közönsége volt, nem Kátyáé...
Kb. tavaly ilyenkor, még épp Angliában voltam, amikor jött a hír, hogy Kátya beteg, kezelésre kell gyűjteni... pár hónappal később már az angyaloknak énekelt és most tessék, emlék koncerten sírtam szét magam...
