Nagyvárosi fények a Színház Világnapján

Alapvetően csak a következőre készültem volna, mert éppen elég sűrű volt már ez a hét, de aztán muszáj volt tanúbizonyságot (vagy mit) tenni....azt mégsem hagyhattam, hogy pont ezen a szent napon🎭 ne legyen kereslet erre a nagyon szép előadásra és egyre biztosabb vagyok benne, hogy le fog kerülni... és ma is a végén kicsit olyan utolsó érzésem volt...

Egész nap olyan emelkedett voltam valahogy, a szívem ünneplőben, tele voltam várakozással, pedig hála az égnek, mostanában klassz színházi élményekből nem volt (nincs) hiány. 🫶🙏🎭

Alig tudtam kivárni az estét.

Reggel valaki küldött egy e-mailt, sőt kettőt, hogy ma milyen nap van, Zéné pedig Boldog Színházi Világnapot Berni!-vel köszönt! 🫶🤗❤️🎭

Megríkatott..! 🫠🩶🤍👏 azt hiszem, hogy eddig ebből ez volt a legszebb,legtisztább, legérzékenyebb amit láttam... ma nagyon 'hallottam' a Csavargót, olvasni lehetett róla/belőle... egészen megindító az egész... csak ültem és alig bírtam elhinni, hova tartunk...

Szörnyen zajos most odakint a világ...  Végigpityeregtem a hazautat... 

Méltón, tisztelettel, gyönyörű játékkal és nagy szeretettel, igazán megünnepeltük az idei Világnapot... 🎭❤️🤗🫶🙏 #hálásésbüszke👏👏 Nem is találom a szavakat, de tényleg... 

Vajk ugye felolvasta a világnapi üzenetet és mondott még néhány mondatot, a vége talán az volt, hogy a színház arról is szól, hogy a végén kicsit jobban szeretjük az életünket... de már akkor majdnem bőgtem ettől, úgyhogy lehet, hogy nem is így volt. :) ... mindegy is, mert ma 7,07- 21,29-ig nagyon szerettem a életemet, ez egészen biztos...

... gondoltam, hogy írok egy posztot, hogy mi nekem a színház, mit ad... mit vesz el... miért ismétlek, miért járok időnként sűrűbben, máskor ritkábban... miért azokat nézem, akiket... stb és stb .... de rájöttem estére, hogy nem tudom megírni... mert amire lehetne szavakat találni, az... a ma esti előadás aztán megadta végképp a választ és el is döntötte a poszt meg nem írását... most 23,15 van, még mindig nagyon érzékeny hangulatban vagyok, nem látom előre, hogy mikor tudok elaludni... de egy biztos, nagyon kár lett volna, ha ma este nem ott vagyok, ahol... ez a színházam világnapja... mert bármelyik az az  év napján, amikor meg tud érinteni, hatással van, nevettet, ríkat, elgondolkoztat... nem is folytatom, mert nem akarom szavakba önteni... #hála

Egyébként a színházak nem vitték túlzásba a mai napot... talán csak a Karinthy-nál láttam 15 % kedvezményt, bízom benne, hogy azért az üzenetet mindenhol felolvasták... régen ilyenkor mindig Maszk gála volt a Madách-ban... már nincs...