Királylány, mi más?

Főszerepben az összes (igazából 3) szerelmemmel: 

:)

 Első osztályra emlékszem, a gyönyörű kék csipkeruhámat a mamám varrta persze, és alatta azt a hímzett blúzt pedig vagy ő vette, vagy ő hímezte (vagy anyukám, mert nagyon sokat hímzett annak idején).

Ha végül színésznő lettem volna (nem röhög! :) )és megkérdeznék, hogy hol kezdődött, lenne ez a csodás bizonyítékom... ;) és még elmondanám, hogy minden verset én mondtam az oviban és még alsóban is, minden falu- és egyéb ünnepen, meg ott volt a Ki mit tud? - stb...

A valóság, hogy ezek igazából így voltak, de szorongtam, rosszul mondtam verset, tekeregtem, a rosszullétig izgultam magam akkor is már, és ez nem az a jóféle adrenalin volt, amiről egyébként a nagyok mesélnek... és egy életre elment a kedvem a szerepléstől, vagy attól is, hogy csak hangosan kiálljak valahova, de még inzultálós előadásra sem megyek és főleg nem ülök a szélére... :) Már ez önmagában megérne pár hónap terápiát, a többi kínom pedig továbbiakat... Nem szeretem a tombolákat sem, mindig azon drukkolok, csak nehogy nyerjek... :))

DE! azért csak megfertőződtem, mert az egyik legjobb hely, ahol jól érzem magam, az a színház és a színpad közelsége... és ahogy a bődületesen gáz zongoratanárom nem tudta a zene szerelmét kiírta belőlem, úgy ez a "fertőzés" is ott van valahol minden sejtemben...