negyedik
ADVENTI TÜKÖR IV. - ZENGŐ ÉRC VAGY PENGŐ CIMBALOM
A negyedik tükörbe egy Karcsán gyűjtött mese (Nagy Géza, 1968) segítségével nézünk bele, és talán ez lesz a legnehezebb és legfájdalmasabb. Az eddigi gyakorlattól eltérően most előre leírom a meséhez tartozó legfontosabb kérdést:
Meg tudnád-e ölelni azt az embert, aki épp ellopni készül tőled mindazt, amiért keményen megdolgoztál? Meg tudnád-e ölelni azt az embert, akinek pont az a „valami” kell, ami téged megkülönböztet mindenki mástól? Megölelnéd-e azt a tolvajt, aki épp a „csillagos arany koronát” feszegeti a fejedről?
És most jöjjön a mese:
„Volt egyszer egy ember. Lopni akart a templomból, aranyakat meg ékszereket az oltárról. Fogta magát, s először lopott egy zsák kispulykát, ment velük a templomba, és eleresztette őket a templom földjén, de úgy, hogy mindegyiknek egy-egy gyertyát kötött a fejéhez, és meggyújtotta. Így járkáltak a templom földjén a kispulykák a gyertyával. Meglátta a nagy világosságot a harangozó, szaladt ijedten a paphoz: - Jaj, tisztelendő uram, a templomban angyalok járnak, mindegyiknél gyertya van!
Azt mondja neki a pap: - Hát én már nem kelek ki az ágyból, menj, nyisd ki a templomot, számold meg, hány angyal van odabent!
Szaladt a harangozó, ment volna be, de az ember becsukta belülről a templomot. Oda támasztott hát a harangozó egy létrát az ablakhoz, fölállt rá, úgy kukucskált be, hogy megszámolja, hány angyal van a templomban. Igen ám, de a kispulykák összevissza szaladgáltak, így sehogy sem sikerült a számlálás.
Akkor a harangozó visszament a paphoz, és elmondta neki, hogy ő bizony nem tudja megszámolni az angyalokat, de még csak be sem tud menni a templomba, mert az zárva van belülről.
A pap meg ráförmedt, hogy hagyjon neki békét, ha angyalok járnak odabent, hát hadd járjanak, majd elmennek reggel felé.
A harangozó is elment aludni, otthagyta a tolvajt. Az meg fogta magát, felállt egy magas székre, és az Úr Jézus csillagos, arany koronáját kezdte lefeszíteni. Ekkor csoda történt: az Úr Jézus kinyújtotta a két karját, megölelte az embert, aki nem tudott elmenni sehova, úgy maradt, az Úr Jézus ölelésében.
Reggel megy a harangozó kinyitni a templomot, hát a kispulykák mind ott vannak a templom földjén, gyertya van mindnek a fejére kötve, az ember meg ott van az Úr Jézus karjaiban. Ettől a naptól fogva a tolvaj soha többé nem akart lopni, hanem az Úr hű szolgája lett.”
További kérdések a képek alatt.
(A mese forrása: Zámborszky Eszter (szerk): Borsodi Madárka, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye mesegyűjteménye)