#első
Az első tükörben a negatív szűrésből következő elégedetlenkedésre, valamint a hála és az örömre való képesség témájára nézhetünk rá egy skót - tréfás vagy mégsem annyira? - mesén keresztül:
"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregasszony, aki egy ecetes üvegben lakott. Elég picike üveg volt, s az öregasszony ideje javát az üvegfalak fényesítésével töltötte.
– Egek – szokta mondani –, micsoda szörnyű életem van! Ebben a palackban lakom, ahol mindenki láthat. Bárcsak egy kis házban élhetnék, kis kerttel, csipkefüggönnyel az ablakon. Milyen boldog lennék!
Egy napon, mikor éppen ezt mormogta magában, egy angyal szállt arra, és meghallotta a szavait. Nagyon megszánta, s átváltoztatta az ecetes üveget kicsi házzá, csipkefüggönnyel az ablakon, takaros kiskerttel a ház mellett. Az asszony csodálkozva nézett körül. Eltűntek az üvegfalak. Mindent megkapott, amire vágyott. Az angyal mosolyogva folytatta útját.
Egy idő múlva elröpült az öregasszony háza felett, és ezt hallotta odabentről:
– Egek, micsoda szörnyű élet ez! Csak egy szűk kis ház, pici kert, nincs helye semminek. Szeretnék egy rendes házat, emelettel, szép nagy kerttel, külön hálószobával, hogy minden holmimat elrakhassam. Akkor boldog lennék!
Az angyal hallotta az öregasszony szavait, és sajnálta, hogy nem boldog. Egy villanással átalakult a házikó nagy, kétemeletes házzá, mögötte nagy kerttel. Az öregasszony örülni látszott. Az angyal mosolygott, és folytatta útját.
Nem sokkal ezután újra arra járt és hallotta a jól ismert hangot.
– Egek, micsoda szörnyű élet ez! Egy hatalmas ház, és egyedül kell rendben tartanom! Föl-le mászkálni a sok lépcsőn, takarítani azt a sok szobát! Gondozni a nagy kertet, és nincs senki segítségem! Szeretnék egy palotában lakni, sok cseléddel, akik kiszolgálnak, szép ruhákat viselni és vendégeket fogadni! Milyen boldog lennék!
Hallva az öregasszony szavait, az angyal felsóhajtott. A ház egy szempillantás alatt hatalmas palotává változott. Kristálycsillárok himbálóztak a termekben, és a rengeteg szobában szolgák hada várt parancsra. A palotát virágokkal teli, szép kertek vették körül, a kerteket pedig kertészek gondozták. A szekrények telisteli pompásabbnál pompásabb ruhákkal. A konyhában finomabbnál finomabb ételek készültek, kívánság szerint. Aki csak látta a csodás palotát, találkozni akart a szerencsés gazdával. Az asszony csak pislogott mindezek láttán.
Egy idő múlva az angyal újra elröpült a palota fölött, és mit hallott?
– Egek, micsoda szörnyű élet ez! Ilyen sok embert vendégül látni, ennyi szolgára felügyelni! Ennyi folyosón, ilyen sok szobán végiggyalogolni! Ettől a rengeteg ételtől elhízom, ezzel a sok virággal nem tudok mihez kezdeni. Ennyi ajtót nyitni, csukni! Micsoda élet!
Mielőtt még egy szót szólhatott volna, csodás dolog történt. Egy villanás, és újra az ecetes üvegben találta magát. És amennyire tudhatom, ott van mind a mai napig."
Boldizsár Ildikó