Nagyvárosi fények (2)

Nagyon régóta szerettem volna újranézni, de néha hónapokig se volt, aztán pont nem volt jó az az egy időpont. Így aztán amikor valamikor júliusban (!) kijött a műsor, nem volt kérdés, hogy mindent ehhez alakítok. Nem is volt gond, csak kijöttek egyéb műsorok meg szülinapi színházi és egyéb roadshow-k..., majd Peti is előállt ezzel-azzal... aztán borult a naptár, ezt fogjátok látni kb. a következő 2 hétben is még, aztán bevackolom magam kicsit... 🙈🙃

Szóval addig jött a minden egymásra, hogy alig maradt rés bögötei hétvégére, pedig oda meg megígertem ezt-azt, szóval mit lehetett tenni, mint korábbi vonatot választani, persze pont ilyenkor kezdődik 5-kor az előadás és mikor legyen vágányzár... de mindent igyekeztem előkészíteni, kiszámoltam, hogy extrém késésből mi fér bele... és a stílszerűen fekete-fehér ruhát (szülinapi ajándék) már péntek késő este kivasaltam... 🙈😅😄🫶 aztán nagyon nem mentek a jegyek, jogos a félelmem, hogy leveszik, ezért örülök, hogy sikerült megoldani a mait. Délután egy fél órát még pihentem is, igaz, hogy egy délutáni alvásra már nagy szükségem lett volna, de azt mondogattam magamnak, hogy 8 körül így otthon leszek és aztán egy jó kamillatea és szigorúan korai alvás! 🤗🤭


A bemutató óta nem néztem újra ezt az előadást és nem azért, mert nem tetszett. Nagyon nagy élmény volt, emlékszem, olyan szájtátós... de jobb szeretem, ha Sanyi beszél is (ha már nem énekel...) ezt éreztem a bemutatónál és azóta is ... - ma estig (az is igaz, hogy azért a Teltház majd egyenlít)...

Vajk remekműve ez a rendezés... (hallható) beszéd nélkül is teljes az előadás és nagyon profi az egész, így felerősödik a játék, a mozdulat, a jelenlét... 'beszélni' sokféleképpen lehet. Elképesztő. 👏🎭

2020. októberben mutatták be, szinte naprapontosan négy évvel ezelőtt láttam: https://bernoblogja.blogspot.com/2020/10/nagy-varosi.html 


Ott ültem és kb a főcím utántól tátott szájjal ültem, néha vettem levegőt is, amikor már nagyon kellett pislogni. 🤗❤️👏🙏🫶
Jobban kellene promózni, mert nem értem  hogy lehet, hogy nem nagy rá az érdeklődés... fél 4-kor is még vagy 80 jegy volt a honlapon (pedig este 9-től a kedvezményes oldalon is fent volt).

Néztem Sanyit, és bár már eléggé tudom, hogy mire képes, nem jött, hogy elhigyjem, amit látok... hogy lehetsz ennyire jó - kérdeztem némán... hogy tud így elvinni, hogy így ki tudjak kapcsolódni, pedig negyed 5-kor úgy vonszoltam magam a metró felé... 


Szünetben ki sem mentem, egyáltalán nem akartam kiszakadni a hangulatból, közben belegondoltam, hogy reggel 8 óta már mennyi köröm volt. 🙈

Elképesztő élmény volt... néztem, mint a szent képet, ezt az oltári TEHETSÉGet, JÁTÉKot,  ezt a TÖKÉLETES valamit, a mindent... ❤️🙏🎭👏

ÓRIÁSI volt ... hogy tudja ezt (is) ennyire jól... ?! 🫶🙏👏😄❤️ 🎭 ...hangja ugyan nem hallatszott (ennél szívesen teszek kivételt), de mindene, még a parókas összes hajszála is játszott... árnyalatok, érzelmek, küzdelmek, gyengédség, kedvesség, esendőség, stb fel sem bírom sorolni felindultságomban... elképesztő... 👏🎭🙏 
(Mindenki nagyon-nagyon jó volt!)

Pár napja az is eszembe jutott, hogy lassan jól jönne egy ismétlés a Vígben is a 'kisemberrel'... aztán eszembe jut az is, hogy vajon látták-e egymást... 🤔🙃

... ide meg vissza kell jönni... tapsrendnél felismerte (?) az előttem ülő csajt, aki utána a fejét fogta, hogy felismerte a NagySanyi - mire a mellette ülő focista kinézetű (akinek a nyakán happiness feiratú tetkó volt és több fülbevalója és nyaklánca mint nekem, az ingére meg fekete virágok volt hímezve - nem kevés- ) - most akkor mehetünk hátra...

... hogy én miért nem megyek hátra...? pont ezért...