Mária-nap

A Mária-napokat sajnos csak így tudjuk már megülni jó ideje...

Anyák (mama) napjára vittem egy cserepes rózsát a sírra... azt a fajtát, ami bár gyönyörű, de 3 napot szokott bírni...a vonat előtt, a Déliben kaptam föl az aluljáró ronda, sötét virágboltjában.

Eredetileg egy szekfűt akartam, mert épp valami állat lelegelte, pedig gyönyörű volt. Szóval ott álltam kicsit csalódottan, túl sok idő nem volt, döntést kellett hozni. Ekkor akadt meg a szemem a rózsákon..

 És ugrott be az emlék, hogy anno a Mama rendelt egy gyönyörű rózsaszín rózsát a Starkl-nál és együtt ültettük el a Papa sírjára... párban volt, a másik otthon volt az udvarban... a temetőben tönkrement, ami nála volt, pedig kiástuk apukával és néhány társsal elültettük nálunk, miután... 🖤

Szóval teljesen megnyugodva levettem a polcról a rózsát, elültettem a sírra és gondoltam, tart amíg tart... de van friss virág...

Teltek a hetek (és hónapok), anyukám időnként mondogatta, hogy nem hiszi el... 

Sajnos a sok  munka meg a hőség adta lustaság engem sokáig elvont a temetőtől, de már nem volt jó érzés nem kimenni és nem váltani ott néhány gondolatot leülve a sír szélére...

Szóval ma délután néztem a napsugárban fürdő rózsát és csak annyit kérdeztem: ugye tetszik...? 🙏❤️