Vasárnapi ebéd

Tegnap délre megint előszedhettem az örökségem legszebb példányait, azt az étkészletet, ami a mamámtól maradt rám és mindig csak gyönyörködünk benne és nekem közben olyan, mintha Ő is velünk lenne... E-néniék jöttek át, hogy együtt ünnepeljük Anyukám névnapját... 12 éve léptek az életünkbe, azóta kezdünk megtanulni ünnepelni... a porcelán pedig mindig egyre szebben ragyog, a kristály pedig csilingel...

Itt nem látszik, de a kávéskészlet is egy szép példány... :)

Közben volt egy kis Horgolás szakkör is, mert megint pont jókor jött egy olyan sor, ahol kérdésem adódott... :) Laci bá'-ba pedig újra beleszerettem. ;)