"Valóban 'bevonzzuk', behívjuk egymást, ahogy azt mondani szokták, de ez alatt ne valami misztikus, megfoghatatlan, ezoterikus dolgot képzeljünk el. Az ember ugyanis még nem is szólt egy szót sem, a testtartásával, a mozgásával, a nézésével, a kisugárzásával már üzen magáról a külvilágnak, és aki erre a karakterre fogékony, mert volt már hasonló az életében, az 'felismeri' őt. Ezért olyan könnyű egy évtizedek óta játszott játszmához, egy ezerszer megismételt helyzethez megfelelő új partnert találni, aki pontosan úgy reagál, ahogy megszoktuk, már csak végszavaznunk kell egymásnak. De ha kivételesen mégis tévednénk a választásban, a saját hozzáállásunkkal és viselkedésünkkel még mindig legyárthatjuk a jól ismert helyzetet.

Ha például úgy lépünk be egy társaságba vagy munkahelyre, hogy itt bennünket úgyis bántani fognak, innen úgyis kinéznek majd (hiszen mindig így történik), akkor ez meghatározza a viselkedésünket: háttérbe húzódunk, észrevehetetlenné vagy távolságtartóvá válunk, hogy védjük magunkat, esetleg a várt visszautasítást megelőzve magunk viselkedünk ridegen és lekezelően másokkal. Az eredmény: valóban semmibe vesznek, vagy utálni, üldözni kezdenek. Mi előre megmondtuk, nem? Úgy tűnik, minden csak a dolgok megszokott, igazságtalan rendjébe illeszkedik, amelyben teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, és észre sem vesszük, hogy az események alakulásához magunk is aktívan hozzájárultunk." 

Dr. Almási Kitti: Bátran élni