Hauser-rel a Royal Albert Hall-ban...
Kicsivel 8 után elkezdődött és sajnos volt szünet (pedig egész idő alatt evett-ivott) a többség és még közben is kimentek (alkoholos) italért (is)... 😲 föl nem foghatom és nem egy ember fél 9 körül jött... a cukorkás dobozt a dal közepén nyitják ki, a második sorban valaki videoz, amitől mögötte senki nem lát (a telefontól), előttem valaki úgy billegett bal-jobb irányban, hogy széditő volt......mellettem a lány termoszból ivott valamit, csillogós ruhában....
DE! Hauser biztosan nem százas... nemcsak azért, mert mindenki máson lenne zokni a helyében, túl sokat beszél zavarában, persze minden dal a kedvence majdnem stb... ENNEK ELLENÉRE lenyűgöző, ami benne van, ami benne él... egyes dal (több mint a fele) tényleg annyira rezgett, mindenki-mindenkivel, hogy folyt a könnyem és borzongtam (adagioul ezt hívtuk orbitális basszusnak), csak így meg nem láttam... 🙏🫶🙈🎻👏🤭 a cselló tiszta hangja a lelkem mélyére tud jutni, ahogy azzal Hauser bűvészkedik. ♥️🫶🙏
Az első részben a hegedűs csaj vendége volt csak, huh de jó volt!!! Talán 4 dal is volt együtt.
Hauser majdnem minden dal végén cd-t osztogatott, elég komikus volt, mert közben meg sehova nem ér oda, mert elkerítették, főleg a kamerasín miatt... Nagyon profi és sok kamerát láttam, úgyhogy... 🫶🙃😊 de mondta is a végén, hogy ez megmarad. 🙏
Sajnos nem fogom tudni felsorolni a dalokat, de az biztos, hogy a Hattyúk tavával kezdett, utána lement a redőny.
És mivel már jó vagyok a derékfájdító lyukon nézésben sokkal jobban láttam, mint gondolni mertem volna...
Az operaénekes vendégéhez rém fura hacukát kapott, pedig az meg pinkben volt. Egek, milyen hangja volt!!
Elég tuskó közönség volt, beóbégattak, nem várták a dalok végét és már beletapsoltak...
Egyszer csak jött Lara Fabian, egek... Adagio és Caruso... Hauser teljesen kész volt... Nagyon várom a közeli videót és képeket...
Aztán jött az utolsó blokk és az utolsó utolsója egy ráadás így:
11-kor lett vége és soká jött a busz a vonathoz, amit pont lekéstem és még utána is kellett egy busz, de hálás vagyok nagyon ezért a mai napért, pedig óriási a tömegfóbiám. Nem esett jól ez a küzdés, de erre a képre és érzésre szeretnék és akarok emlékezni... (fél 1 előtt értem haza, ami otthon fél 2)
És ami érdekes, hogy ennek a cd-nek nincs is turnéja, hiszen a Rebel-lel járja a világot, szó szerint. Ez az egy ilyen volt Londonban, ha jól sejtem, és nem volt kotta, se tablet, volt előtte egy tablet, onnan olvasott a karmesterből.