A hazug

Ifj. Vidnyánszky Attila-bérletem 10. előadása és egyben a Pesti Színházas bérletem utolsó előadása. 

Nehéz szavakat találni. Az egy dolog, hogy a harmadik mondat után már senki nem tudja, hogy ki hazudik, ki nem... és elképesztő látni, hogy tényleg, mint a vízfolyás...

Mindenki szenzációs ,annyira, hogy Bach Katát föl sem ismertem.

Eartl Zsombor itt igazán meg tudta mutatni magát, nagyot megy rengeteg szöveggel, a végén teljesen megsemmisül. 😲

És hát na, kisAti bravúros... tátott szájjal nézem, ahogy talpig suttyóként tökéletesen hiteles... 👏🎭 pedig kis szerep, és a második felvonásban alig használják és mégis!!!

Fergeteges, persze tele a szokásos furcsaságokkal. Ötletes a díszlet, darabjaira szedik, el vagyok hűlve teljesen. 

Telekes (szépszemű) Péter olyan szép hangon énekelt az elején egy olasz dalt, hogy csak pislogtam! (És a végén gyalog húzott el mellettem, meg láttam lemenni a metróba!)

Brasch Bence ma először tetszett! Kőszegi Ákos is nagyon jó volt, Lukács Sándor nekem mindig úgy tűnik, mint aki megúszós, tapsoljon mindenki már azért, mert levegőt vesz...

Sok furcsaságot láttam ma is,  ahogy az évad során többször is a Víg- és a Pesti Színházban, de az tény, hogy tágítja a nézőpontot és látásmódot és amit magam igénye szerint nem mernék megnézni, azt itt elém tálalják olyan művészi szabadsággal és IGAZI JÁTÉKkal, hogy muszáj nézni. És csak nézek tátott szájjal, hogy mi van?! Van ilyen?! Lehet ilyet és így?? 🙏🎭👏

Oltári.