Három nővér


Megnéztük a Ĥárom nővért (Kecskeméten), nehéz eltalálni a jó kifejezést vagy érzést, hogy mit is okozott vagy váltott ki, meghökkentett, feszített és kínomban fel is nevettem, közben meg az egész egy nyomorúság és lehangoltan, nagyon feszülten álltam föl és ha meg kellene határozzam, hogy melyik karakter vagyok, talán Irina és ez most nem lelkesít vagy nem tölt el örömmel így szombat este ....  ha innen nézem, eltalált az előadás és jó, hogy néha oldott a zene, mert most még nagyobb lenne a nyomorúság. 
Sanyinak rég szerettem volna Csehovot, de nem egészen így képzeltem... ;) Mindenesetre, tényleg lehet modern környezetbe tenni egy ilyen régi klasszikust és mégis működik... Attól, hogy abszurd megjelenések vannak, még itt vagyok példaként, hogy az üzenete, a kínlódás átjön, töszörgök csak mint Irina és tudjuk, hogy milyen, amikor a 'Natasák' bekerülnek a családba és mi lesz belőle... Vagy ott vannak a párkapcsolati kínlódások... Hát, mit mondjak...



Most egy vonattal korábban mentünk, hogy kicsit lődörögjünk, már öregszünk, ezért a cukiban kezdtünk :) és utána jöttek a szimatolás a város középpontjában.

Írtam már korábban is szerintem, hogy Kecskemét kedves a szívünknek (közben kisült, hogy a családunkban többünknek is), ahogy már azt is írtam, hogyha a másik vonat-vonalon lenne én tudnék ott élni.
Minden alkalommal szinte akaratlanul is jönnek a korábbi emlékek, kifejezetten 198 évvel ezelőtti Adagios élmények...