Krum
Ma esti bérletes előadásom (már pár hete lett volna, csak megváltoztattam az időpontot). Örülök, hogy bekerült, mert amikor először olvastam róla is azt gondoltam, hogy ezt szeretném látni.
A tartalom:
Hanoch Levinnek, az izraeli drámairodalom legkiemelkedőbb szerzőjének remekműve tele van életszeretettel és humorral, miközben fájdalmasan őszintén beszél a legfontosabb dolgokról: a fiatal generáció kiúttalanságáról, a szerelemről, a magányról, az élet élhetetlenségéről és a be nem teljesített vágyakról.
Hanoch Levin 55 évet élt, de rövidre szabott életében roppant intenzíven alkotott: 56 színdarabot írt, ezen kívül dalok, prózai művek, versek és jelentős színpadi rendezések őrzik nevét. Művei már hosszú ideje részei a Vígszínház életének, hiszen 2013-ban mutatta be a színház az Átutazókat a nagyszínpadon, és 2006 óta töretlen sikerrel játsszák az egyik leghíresebb és legnépszerűbb művét, Az élet mint olyan című tragikus komédiát a Házi Színpadon.
A Krumot 1975-ben mutatták be először, de a mű az azóta eltelt évtizedek alatt semmit nem veszített frissességéből és aktualitásából, így az utóbbi években újra felfedezték maguknak nagy európai színházak, és több országban is sikerrel játsszák. A Vígszínház előadása a darab magyarországi ősbemutatója.
Az első rész jobban tetszett, a másodikban valahogy elmaradt a nagy katarzis, amit vártam.
Ötvös Andris díjat érdemel, annyira jó benne, Wunditól viszont többet vártam, pedig övé a főszerep, de nem vitt el... a végére talán be is bólintottam, lassú volt és vontatott...
Nagy-Kálózy Eszter szegény végig vibrált, Hegyi Barbara ripacs volt, Seress Zoltán jól hozta s papucs férhet, Csenge is jó volt, Brasch Bece mindig nagyképű...
Aki még tök jó volt, a Márkus Luca.
Hát, valahogy tényleg többet vártam, de a nyomor és a sok sz@ág az életben az átjött...