Alex 16
Napok óta ebben a merengős állapotban vagyok, hogy 'kicsi' Alex mindjárt 16... hogy mikor lett ennyi, nem tudom, persze, nyilván az elmúlt ennyi évben, de mégis... Még nem volt 3,5 éves (3 éves és 4 hónapos volt, hogy pontos legyek), amikor megismertem. Nehezen akart velem szóba állni, csak nézett - vizsgált a gyönyörű kék szemével és az okos pofijával, a szemeiben már akkor is el lehetett veszni, mély tisztaság volt, ahogy volt.
Aztán ahogy napi, bentlakó ember lettem, meg kellett küzdeni érte, mert eleinte eléggé hiányolta a régi nannyjét, Esztit. Nem volt könnyű, komolyan mondom, de mivel (stabil) maradtam, megbékélt és közelebb jött és közelebb is engedett. Rém vicces volt picinek is, édes humora volt, amit a nyelvek keveredésével is ügyesen próbálgatott. És ami még fontos, egy nagyon 'kezes' gyerek volt, bárhova el lehetett vele menni, mindig viselkedett, mindig nyugis volt... végtelen türelme volt a testvéréhez. De azt is mindig mondom, ha nem ilyet kistestvért kap, nem próbált volna ki ennyi mindent, sokat lazított rajta - és nagyon jó testvér is volt kicsinek és szerintem nagynak is az, bár most kicsit más napi életük van, most újra érezni a két év nagyságát közöttük, dehát más habitus a kettő, mindig is így volt. Mégis jó volt látni, amikor néha erről megfeledkeznek és vihognak vagy egyik délután együtt jöttek az iskolából és futottak a busztól, hogy ki a gyorsabb, ki ér haza előbb... komolyan, mint a 4 évesek. :) csak néztem őket az ajtóban és örültem, hogy ott vagyunk együtt, most is.
Szóval 2011-nél tartunk, akkor ismerkedtünk meg, épp már lendült bele a szuperhősösdibe, piros konyharuhával a nyakában vagy ha az nem volt kéznél egy pulcsit kötöttünk rá és az alsó lépcsőről próbált leugrani és közben nézte, röpül-e a köpenye - ahogy Superman-nek... Aztán jöttek a kalózok, a pókember, a ninják, rengeteg legoember... rajongtam mindért, kész voltam attól, hogy ezt mind meg tudja élni... messziről úgy rémlik, mintha nálunk mindig farsang lett volna. :) Fél délutánt tudott búsulni, hogy azt hiszi, sosem tud úgy repülni majd, mind Pán Péter... imádta a papírrepülőket, nagyon sokat hajtogatta neki, később megtanulta és egyre csak fejlesztette őket, mitől lesz gyorsabb, vagy mitől repül messzebbre. Varázslatos volt. A rengeteg játék közül mindig valami új találmányon törte a fejét, mindig vagdosott, ragasztott, rajzolt, színezett, nagyon kreatív volt és nem igazán lehetett neki segíteni, mert addig nem volt jó úgy sem, amíg saját magából ki nem tudta csalogatni, amit már kitalált. Jól lehetett vele játszani és csak úgy lenni is. http://bernoblogja.blogspot.com/2017/08/alex.html
Simán lehetett vele tanulni, alapból egy tök okos gyerek (csak picit álmodozó ♥️🙏🤩) olyan boldog volt, amikor addig gyakoroltuk a szorzás-osztást, amíg nem lett aranycsillag matricás (én meg tanulhattam meg angolul, ráadásul 12-ig)... :) Minden érdekelte (ma is), minden ételt szeretett kipróbálni, megkóstolni (ma is) és mindent is megeszik. A kedvencének szerintem általában a sushi-t mondja, de szerintem a pizzának sosem tudna ellenállni. 🫶 Az a fajta gyerek, aki olvas is, sokat sportol (ha va ideje), ebből is kipróbált többfélét, ahogy nyelvekből is. Fixa ideám, hogy építész lesz, nagyon jól rajzol, mostanában a matekot szereti és jól is megy neki, most éppen (egy ideje) orvos akar lenni, de én még kitartok az építész mellett... :)
Amiben kitartó maradt, az a gitár. 🙏
... a Covid-os magyar órák alatt kezdett mutálni és egyre nagyobb lenni, egészen sokkoló volt, amikor egyszer csak már úgy állt előttem, amikor újra találkoztunk, hogy már jóval nagyobb nálam. :)
Picivel több mint egy hete jöttem haza és a mostani lénye annyira friss bennem... még mindig benne van az a kicsi Alex, közben szerintem már több mint 180, időnként csak néztem, hogy milyen nagy, milyen okos, milyen helyes kölyök és közben szerelmes. De úgy, hogy olvadtam el tőle, mert olyan szépen éli meg és ahogy mesélt a kislányról, ahogy mutogatta a Valentin napos ajándékát, hát folytam szét (pedig épp nem ért haza időben, igazából le kellett volna szúrni, dehát na...) parfümös rózsaszirmok, kicsi üzik, szívecskék lógtak ki a dobozból, teljesen odavoltam, persze megkapta a kedvenc ízű gumicukrát, meg hasonlók... ilyen szépen kellene ezt mindenki megélje 16 évesen, vagy amikor... de jót nevettem, amikor azért a kedvenc cup cake-jéből mégsem vitt ... :) Pedig kevés ilyen jószívű és kedves gyereket tudok, mint ő. ♥️
Nem tudtam nem elengedni a tanulás közben sem, amikor búsuló szemekkel mondogatta, hogy hát, nehéz volt a teszt és nem tudta látni a kislányt (külön iskolába járnak a lányok és a fiúk) egy kicsit találkozhatnak-e... hát persze, de legyél itthon eddigra és addigra... és a folyton késő gyerek otthon volt... tudtam, ha most azt mondom, hogy ne menjen, nem fog többet tanulni... Nagyon szerette az ebéddobozos üziket, pici korától szerette az ilyen figyelmességeket, talán valamit sikerült bele átültetni.
Most ahogy régi képeket keresgéltem neki, hogy csináljak egy szülinapi montázst a régi képeiből - ah, alig tudtam megalkudni, annyira sok jót találtam - , ömlöttek az emlékek, közben a blogban is szűrtem és annyi kedvesség jött, ahogy olvasgattam őket nem tudok néhányat nem idetenni. Ez az egyik legszebb ajándékom tőle, meg már a kamaszként kapott ölelések: http://bernoblogja.blogspot.com/2017/06/dal-nekem.html az is mélyen megmaradt, hogy nagyon sokáig nem tudta hova tenni, hogy hogy én nem Samuel vagyok: http://bernoblogja.blogspot.com/2015/04/keresztelo.html
Négyévesen férfiasan moziba ment - és emlékszem, hogy nagyon bealudt előtte - http://bernoblogja.blogspot.com/2012/03/elso-mozis.html
Hatévesen: http://bernoblogja.blogspot.com/2014/03/buli-lesz.html; http://bernoblogja.blogspot.com/2014/03/napihepi_13.html
8 éve - az egyik legjobb érzés volt készülni a szülinapokra tortával, diszítéssel - http://bernoblogja.blogspot.com/2016/03/8.html
A 13-at így ünnepeltük a pandémiában: http://bernoblogja.blogspot.com/2021/03/szulinapok.html
... és ma 16, aztán mindjárt magyar névnapja lesz, http://bernoblogja.blogspot.com/2015/02/sanika-es-bernoka.htmligaz, hogy amióta mutált, már nem Sanyikázom le, pedig még passzolna rá, de elhagytam, mert úgy éreztem, már nem kedveli annyira, és már van Alex is a magyar naptárban, szóval...
... és májusban megünnepeljük a szülinapját, a tortát mindig kéri mindkettő, gondolom megint Oreo lesz... :) ... és örömmel sütöm meg újra és újra, amíg csak lehetséges... 🫶🙏♥️🍰
Isten éltessen nagyon sokáig Alex, maradj ilyen klassz srác és érj meg klassz embernek, minden adottságod és háttered megvan ehhez. Nagy szeretetben élsz pici korodtól, tiszta és jólelkű fiú, testvér vagy. Boldog szülinapot, vigyázz magadra! Ma különösen nagyon imádkozom ezért, hogy így alakuljon és szép, egészséges, sikeres éved legyen. 🙏♥️