Lélekmasszázs Petivel

Újabb tájolás, ezúttal Peti miatt... 💗 
A lelkemet bőséggel masszírozza az elmúlt hetekben így is, úgy is... és ez a mai egy óra minden egész napos kínlódást, rohangálást megért, pedig majdnem a vonatot is lekéstem...


Nem olyan régen hirdették meg és majdnem rá sem értem volna, mert Monte Christo-ra akartam menni - még a cirkusz előtt -, de nem is ő volt, meg jegy sem volt már rá... persze hülyeség, amit leírok, mert minek mentem volna MC-ra, ha ő egymaga fellép valahol? :)


A 16,15-ös vonattal mentünk Nagykátára, 5 után valamivel megérkeztünk, forgattuk a térképet és igazából tök simán megtaláltuk a Műv. Házat. Nagyon kedvesen az ajtóban fogadtak minket a helyi erők, egy másik néni pénzkazettával ült egy asztalnál az alkoholmentes pezsgők mellett, egy sima fehér lapon tollal felírt nevek alapján adták ki a jegyeket, elképesztő, ezt szeretem, nincs agyon bonyolítva, nem kértek előre utalást, stb... Szóval erre vágyom... Ruhatár se volt, egy terembe letehettük a kabátot... csak úgy a székre, a végén meg kitették a terem szélébe, mert már mostak fel. És megvolt a kabát, nem kellett egy szál ruhában jönni  a szép csillagos - de hűvös - nagykátai éjszakában.

Szóval kabát le, gyorsan mosdó, aztán pezsgő fel és közben már láttuk - fél 6 körül - hogy be lehet menni a terembe, senki nem veszi el a jegyet mérgesen az ajtóban, stb... Itt volt egy kis közelharc és magamon is meglepődve nem adtam át a helyet helyi idős állampolgárok részére, de nekem ma normális helyen kellett ülni... így történt, hogy az ötödik sorban sírhattam egy órát és néztem a színpad felé, mint aki egy szentképet bámul. :) Utólag rájöttünk, hogy nem volt jó a technikánk - kijöttünk a gyakorlatból -, majd a következő vidéki művházas utunknál előbb lepakolunk, lefoglaljuk a helyet bármivel, utána ruhatár, mosdó, pezsgő. De azért nagyon büszke vagyok az ötödik sorra. :)
Láttuk, hogy két szék van, egy koncerten sose jó, ha van szék, sőt kettő, mert abból beszélgetés lesz és Petinek ha olyanja van, sokat beszél... Rögtön pánik volt, hogy hát, a 19,54-es vonatot el kell érni, mert utána egy óra múlva megy csak... ha valamikor, hát ma nagyon fájt volna otthagyni, nem biztos, hogy ki tudtam volna menni...
Szóval jött a helyi hölgy, gondolom a művházvezető - mesélt a Valentin nap történetéről, mellettem már sutyorogták a nevét, de nem tudtam rá figyelni, annyi megmaradt, hogy babérlevelet kell tenni éjjel a párna alá, nos, hazaérve gyorsan elő is vettem, tök feleslegesen két csomag babérlevél is van itthon, pedig sosem használom, nem is értem - csak múltkor kétszer is azt hittem egy kajához, hogy kell, de egyszer se kellett... - most még ki kell keresni, hogy mennyi babérlevél kell és miért is. :)
Nos, kisült, hogy kicsit a közönségtalis felállás lesz, beszélgetés és dalok, szerencsére kevés beszélgetés volt - és jó is -, de igazából én csak dalokra vágytam. Utólag gondolva így persze személyesebb volt és jobban megismerhették.
Az első dal a You raise me up volt, az akárhányadik ütemnél folyt a könnyem... hű, mondom, mi lesz itt... az elején így bekezdeni...
Aztán beszélgetés, romantikus-e, első szerelem, stb, ari volt. :)
Valamelyik blokkban mesélte,hogy ő nem egy megalkuvó alkat és ahogy öregszik, egyre fontosabb neki, hogy egyenes legyen a gerince... mélyen bólogattam. 🫶🙏
Második dal : Fényév távolság... újabb zsepi... annyira szép volt, hogy be is hunytam a szemem, így kapcsolódtam (többnyire ez volt a taktikám egész este), mert sokkal mélyebbre ment minden érzés... világos volt a teremben, kicsit zavaró is lehetett volna, de engem teljesen gátlástalanná tesz - ilyen értelemben - Peti hallgatása, mármint az éneklése, teljesen bele tudom magam engedni és hagyom, hogy már a nyakamban folyjon a könnyem, isteni érzés egyébként, teljesen átmos, nagyon jó érzés, mégha nem is kapok levegőt rendesen. És közben megint ott villogott a fejemben, hogy kell, hogy újra Rádiós legyen...
Aztán itt beszélgettek a CSAF-ról is ennek kapcsán és sokan tényleg így ismerkedtek meg vele, én meg Anyukát ültettem így le a tévé elé, annyit Petiztem neki addigra már, hogy nem volt menekvés, aztán azóta ő is csak Petiz, már nem azt kérdezi, mit nézek a színházban, hanem hogy kit... :) A válasz mostanában nagyjából ugyanaz. Na, ennek kapcsán - mármint CSAF kapcsán - aztán mesélt megint a nagymamájáról, hogy milyen büszke lenne, ha látná a tévében énekelni, amitől mindig elérzékenyülök, mert mindig az enyém jut eszembe, nem győzne színházba jönni velem, meg csak utaznánk, közben meg varrnánk valamit, olvasnánk, zenét hallgatnánk, imádná Hausert... Szóval ezzel mindig megríkat, vagy ezzel is.
Szépeket mondott, közben muszáj volt tapsolgatni, a nézőközönséget meg úgy zsebre vágta - korosztály átlag 70 szerintem -, hogy mind rajong érte, mintha az unokájukat látták volna, nagyon cukik voltak, mellettem kettővel a néni - aki miattam ült a sor szélén - "be-beszólt" neki, pl Peti valamit utalt arra, hogy kinek énekli vagy ajánlja vagy nem is tudom, ja nem, már tudom: ha te kéred, éneklem, mire a néni közölte elég hangosan, hogy mi is kérjük a dalt, mögötte egy másik is, amire muszáj volt elmosolyogjon és közölje, hogy rendben. :) Örültem, hogy a néni felszólalt, mert majdnem én is. :) Fizető, vonatos vendég vagyok és egész héten, már volt akinek hetek óta a renoméját magyarázom, mert a nem színházas kollégák is azt kérdezgetik, mi van a SándorPetivel. :) Már mindenki haragszik a kissbére, anyukám talán a legjobban... "hogyan lehet ilyet csinálni...?" Szóval...
NA, ekkor Eljött az óra... nagy galád, mert egyszer ugyan elmondta, hogy előadásban nagyon szereti, fellépéseken kevésbé (mert annyira sokat énekelte már), ehhez képest mindig úgy odateszi, hogy az ember nem vesz levegőt meg nem is kap... Oltári nagyot énekelt... oltári nagy huhogás volt... utána aztán el is mondta, amit sejtettünk, hogy eredetileg nem ő lett volna a harmadik Jekyll... hanem MÁZs... erről nem szokott beszélni, csak arról, hogy ez mekkora álomszerepe volt neki... aztán utána az is kisült, hogy Valmont se lett volna, mert SzPSz-nek szánták... háh, mekkor ez! A két legkedvesebb a szívemnek és nekem Valmont tényleg még Jekyll-t is megelőzi...
Itt is mesélt, pályáról, Íriszről, még mindig nagyon szépen beszél a gyereke anyjáról, ezt kevesen tudják, pedig azt is tudjuk, hogy megkínlódta amikor szétmentek. Persze megint sokat mesélt Zsombiról is.
A pályája eleje nekem nincs meg, mert akkor pont nem voltam még Pesten, csak ezt-azt hallgattam tőle a YouTube-on, hogy oké, egész jó, de aztán később szerettem meg, nem volt túl sima az út, de ez egy rövid szakasz volt így utólag látva, főleg ha azt nézem, ami azóta történt és milyen intenzív lett, most már minden olyan egyértelmű, hogy is lehetne másként?!
Következő dal az Istvánból volt, előtte megkérdezte, látta-e valaki esetleg, hát nagyon sokan feltettük a kezünket, olyan magasba csaptam a jobb karom, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy nekem az pont nem olyan együttműködő. :) Jól esett neki, örült.
Hát, persze ennél is bőgtem, már mit számított, rutinosan tapsnál rendeztem soraimat és új zsepivel indítottam minden dalt. :)
Persze megint jött Mamikás emléke, annyira szerethető volt ott, ahogy mesélt róla, hogy mellettem-mögöttem megtapsolták más eszköz híján.
Liliom-ról is beszélt, szerepformálásokról, versekről, nagy színészekről, nagyon értelmes volt.
Aztán jött a dal, amiben nagyon bíztam, mert ez hiányzott legjobban a múlt heti gáláról: Jancsó Bálint dala: Nagy árat kér a sors... hű, hát... szent ég, ha csak visszagondolok is... nagyon nagy sikere volt, mert ezt biztosan jobban is ismerték az idősebbek eleve, nagyon nagy operett dal (Mária főhadnagy)... nagyon fájdalmas, nagyon szép dal, napokra dallamtapadásom tud lenni tőle... nagyon szeretem. Örülök, hogy ezt szereti énekelni, nagyon szerettem ezt a szerepét, nagyon jó volt benne és a végén még életben is marad. Ebben anyukám is látta, illetve a szüleim, annyira emlékszem, az elején aggódott, hogy nem fog senkit ismerni, és mondtam neki, hogy lesz a Peti, ismered - aha, a Peti, jól van.... Tavasszal újra jönnének, házassági évfordulós ajándék, dehát kit fogok mutatni....? Na szólva nagy sikere volt, azt hiszem, hogy a néni mellettem itt kezdett Bravozni!
Itt aztán mesélt mély dolgokról, én nem nagyon mertem az órámat nézni, nem tudtam belőni, hogy hol tarthatunk a műsorban, mert nagyon mesélt. Itt mesélt színapdi kémiáról is, nagyon szépen, elfogadhatóan, érthetően és tényleg ezt látni, a Bálint  - boldog névnapot Jancsó Bálint! - olyan szépen szeret bele Mária főhadnagyba - Lévai Enikő -, hogy a színésznő sokkal jobb, mint amire szerintem képes :) de most világos lett, hogy az a lány miért is lett annyira jó ebben a szerepben!
A János vitéz jönni fog a tévében, ennek nagyon örülök, mert azon a felvételen ott voltam és tényleg nagyon beletett mindent, még ő is elégedett, pedig... :)
Aztán jött amitől féltem, pedig vágytam rá, amikor a tévében néztük (anyukával), hogy hallhassam élőben: Gyertyák... hát, világvége volt.. már remegtem is... szent ég... szinte már aljasság volt, ennyi ilyen dalt egymás után, teljesen végem volt... Ezen amúgy is mindig bőg az ember, emlékszem az Adagio-s időben is kikészültem, nem is merem hallgatni, de Petitől végképp annyi...
Valahogy felmostam magam, de még szivárgott a szemem, rövid beszélgetés, mesélt, hogy milyen volt ezt a dalt megkapni meg ilyenek... aztán jött még egy 'csapás': Honfoglalás. Nem lett volna jobb ötletem, hogy mit énekeljen ebben a közegben, egy ilyen napon - kellemes egy órát akart okozni, ezzel kezdte - de már magam is úgy éreztem, hogy nem bír el a lelkem még egy ilyet... mindent szívből énekelt és mondott ma is, közben tudjuk, hogy szétszakad belül, nagyon-nagyon tisztelem...
Szóval Honfoglalás, amiről korábban írtam, hogy milyen nekem ez, lehunytam a szemem és megint ott álltam 2002-ben a ravatal mellett, végem volt. Közben felpislogtam és a könnyeimen keresztül láttam, hogy hol vagyok... letelt az egy óra, végezni kellett... nem lett volna jó egy tingli-tangli se, a Képzelt riportot akarom újabban, de nem volt rá esély nyilván, és ilyenkor ismertebb dalok (is) kellenek... Szóval ennyi volt... Néhányan elkezdtek felállni, magam is ott tartottam, hogy ha hátulról megvernek is, de fel fogok állni... Na de, amire észbe kaptam már állt az egész terem! Mekkora pillanat volt... egészen megilletődött, annyira jó volt látni, magam is alig akartam elhinni, ezért hátra néztem, hogy tényleg-e... tényleg. Sokan szeretnek Peti, az van, amit és ahogy csinálsz, dolgozol, játszol, énekelsz, az tiszta, nem hamis és ez átmegy annak, aki figyel. Ez számít most, semmi más... Sok hamisat és nem őszintét láttam már az elmúlt húsz évben, folyamatos kb. öt éved (nyáron lesz hat) van nálam és ez nekem egyre fontosabb és értékesebb. Minden dal, minden szerep, az összes előadás.
Na, szóval a nagy taps után elkezdtünk kikecmeregni, már ki kellett mondani, hogy megy a vonat... Elmentünk a mosdóba és utána nem sokkal gyakorlatilag teljesen véletlenül (bár nincs ilyen) lehetőség adódott váltani Petivel pár szót... Ami hirtelen eszembe jutott és ami legfelül volt... A szemébe mondani szívből, hogy kitartás, drukkolok, vigyázz magadra.... és közben azt hiszem kicsúszott egy csesszékmeg is... Utólag érzem, hogy nekem ez mennyire megnyugtató volt, direktben így megtámogatni (az imák mellett, de azt másnak mondom direkten).
Szóval csodálatos este volt, csodálatos egy óra.
Aztán megkerestük a kabátot, láttuk, hogy mennyien várják  (ettől mindig ilyan büszke leszek), hogy fotózkodjanak, végtelen türelemmel szokta ezt viselni, aztán elindultunk az állomásra. 

Az ünnepi vacsora a peronon ért. :)


Majd este megittam magammal ezt a pezsgőt - emlékmentés alatt - amit még újévre vettem, csak akkor nem itthon ittam és nem egyedül. :)



Most még elhelyezem a babérlevelet és alszom. Már 3/4 1 van, 15-én, innen nézve holnap már utazom... Szinte elképzelhetetlen, de a sok-sok mai érzést viszem magammal. Márciusra semmi Petis program nincs, áprilisra van egy hakni, nem jó belegondolni, hogy hogy lesz ezután, de majd meglátjuk, ő is ezt mondta. 
Hálás vagyok nagyon, ez egy szép szeretetnap lett. (Magunk között Valentina-napnak szoktuk hívni, az első akkor volt, amikor a Vígben megnéztük - úgy emlékszem - pont e napon a Sok hűhó semmiért Kaszás Attilával és Hegyi Barbarával. Azóta igyekszünk minden évben valamit kitalálni ennek kapcsán, ha nem is pont színházat, csak egy sütit, de az ideit nehéz lesz überelni. ;)

PS: a telefonom lehet, hogy kezd cserben hagyogatni, az álló képeket elforgatva teszi ide és nem engedi módosítani, néhányat ki is hagy