Az utolsó Legenda...
Mit is mondjak...? Honnan kezdjem? Talán onnan, hogy kétszer is nem sokon múlt, hogy én ma az utolsó (Pendragon) előadásán ne lehessek ott Petinek. A szomszédban, egy-két fallal odébb (a dübörgés át is jött) épp Korál emlékkoncert volt, amire úgy volt, hogy megyek, csak fölbosszantottak egy jó napomon a kezelési költséggel, ezért nem mentem... Erre a szériás Pendragon-ra pedig amúgy nem készültem, mert voltam decemberben... Aztán lehetett sejteni, hogy egyszercsak a színház azt nyögi, be amit... és tegnap vacsora előtt megláttam egy jegyet a ma esti előadásra... reszkettem, mert azért aranyáron volt és annyira nem is jó hely, de jön a névnapom, ez a helyzet kínoz és megvisel és valahogy nagyon szerettem volna látni még, amit lehet... bár múltkor azt hittem, hogy az István a búcsú... szóval 5 percig vaciállaltam majd írtam a lánynak, hogy megvan-e a jegy... megvolt... és amire a kenyérpirítóban ugrott a kenyér, Berninek jegye volt ma estére... Ott kell lennem, gondoltam... aztán jött az idegbaj, hogy de Peti ott lesz-e és a mai közelmény után remegve vártam az este 7 órát. Előtte az 5-öt, hogy hazajöhessek és a lelkemen kívül a külsőségeknek is adjak - "bemosakodjak". Nagy szükségem volt erre. Közben kész voltam arra, hogy nem megyek be, vagy kijövök... szóval volt otthon fél óram, felvettem utoljára azt a fülbevalót, amit nagyon-nagyon szeretek, szerettem, a Jekyll-re vettem és csak Petis előadásokon volt rajtam - azért nem kevésszer :) meg a fekete karkötőim, amelyek annyi szépet láttak és a legkedvesebb fekete ruhámat. Készen álltam. Oda-vissza. Mégis nagyon nehéz szívvel mentem, pedig jó izgalommal szoktam ezt várni, de ma reszkettem... Reszkettem, mert ha én vagyok Ő a mai sajtóhadjárat és egyebek után nem biztos, hogy kimentem volna és végigcsináltam volna... de ez Ő. Egyenes és vállalja a véleményét, és ami utána jön, ezt pedig nagyon tisztelem benne, ha néha primadonna is. ;)
Szóval Pendragon... nekem azért nem tudott teljes előadás lenni valahogy a tánckar szétcsúszott, alig énekelték ki a dalokat, ém meg alig tudtam fókuszálni, stb... DE! Egyéniben mindenki úgy énekelt, mintha az életéért küzdene... Gyurci erős volt, nagyon erős. Niki pokoli volt a dalában... Az Eileen - Lord Owen duett is szívszaggató volt megint. KisKerónak ez nagyon jó szerep (bár egyre jobban szorítja derékban a mellény) és az utolsó előtti nagy dalában akkorát énekelt, hogy felmerült bennem, hogy csak nem ő is...? A legvégén pedig amikor Gyurcinak énekelt, szinte elsírta magát, elcsuklott a hangja... Aisha a hátát simogatta és valami ott történt... Sosem láttam még ilyennek... valahogy lezárta, de épphogy... (egyébként ők ketten még mindig annyira jók, nagyon szép volt a szerelmes duett, végigvigyorogtam)
Peti meg... hát, tudtam, hogy ez ma azért jó, mert Morvin kemény és kegyetlen, sok mindent bele tud tenni a saját kínjából (a Vikomt utolsóját lehet, hogy túl sem éltük volna...) két olyan dala is van, amiben lehet kiadni... A saját szólójában meg is tette megint... Elképesztő a szövege, mindjárt idemásolom egy-két részletét... Sajnos a legjobb résznél mögöttem megzavartak, ezért nagyon mérges voltam, a penge olyan volt, mintha tényleg mélyre vágna, a dal végét a sötétben kitartotta pózban is, mint aki végül szinte megadta magát... Adriánra pont ráláttam (annyira örülök, hogy ma ő volt), várta, hogy Peti mikor tud felállni... én meg bőgtem, de nagyon... (mögöttem meg vihogtak, tudnám, hogy min...)
"...nincs fair play, nem hős kell
küzdesz minden eszközzel.
én se voltam jófiú…"
"azt mondták, „tessék, bizonyítsd be,
hogy nem vagy áruló…"
"...egy sincs, aki képes erre,
aki az úton végigmenne.
sok nyamvadt félkegyelmű…"
"...van, ami mindent bekebelez,
alvilági tűz.
magasabbrendű hatalom ez,
durvább a pénznél.
az átlagember száján
csordogál a nyál
ezek nem jók többre
a fajfenntartásnál…
kevesek jussa
a kiválasztottság!"
"... náluk nincs több kártya, nálam a végjáték..."
Aztán jött a duett Gyurcival... tudtam, hogy neki fog feszülni, mert neki tud majd feszülni, mert Gyurci meg tudja tartani... pont ez történt, nagyon hálás voltam neki (itt is)... aztán ami még nagyon szép volt tőlük (időrendben kicsit csapongok) és ott láttam, hogy az ott nem Morvin és Lord Owen... a legvégén, amikor le kell szúrni, Gyurci pont velem szemben állt, Peti háttal és többször ráordít, hogy tegye meg! tegye meg! - Gyurci arca volt az, nem akarta a végét... az ott nem a Lord volt... Peti újra ráordított, hogy tegye már meg és akkor belefordult a tőrbe, de nem abba hal bele Morvin, hanem végül lelövik... na, ezután már alig kaptam levegőt... vége volt... vége volt Morvinnak és Petinek az Operettben... Olyan erős kép volt, hogy...
Aztán jött a tapsrend... Elkezdődött simán, mentek sorban, jött Peti aztán Gyurci... és ez az ember fellendítette a közös karjukat, mi pedig, akik tudtuk, hogy ez minek szól, egyként felálltunk... Peti kivolt, Gyurci is gyakorlatilag a könnyeit nyelte... Peti felnézett Adriánra, hogy tapsoljon neki (szerintem csak hirtelen nem tudta, mit kezdjen magával), de nem volt ott, pont lefelé tartott már... ők összeölelkeztek, ahogy lejött, én egyre jobban bőgtem (meg most megint), ezzel csak az a baj, hogy olyankor nem tudok huhogni... Gyurci is nagyon megölelgette, A. Balázs is szorongatta a kezét, aztán együtt is 'kilökték' előbbre Petit, megtapsolták, már sajnáltam, épphogy nem bőgte el magát... aztán már KisKeró is ölelgette és ő is majdnem bőgött... Szóval mit mondjak... Ahogy Peti hajlongott én is, mert mélyen meghajolok előtte, a tehetsége előtt, minden előtt, amit csak kaptam, amióta hagytam magam... Szűnni nem akaró taps, hosszú tapsrend, valahogy elénekelték azt az egy sort, amit mindig... de csak nem mozdultunk... aztán végül lement (illetve összement) a függöny és hátulról nagy taps zengett, tehát ott is megtapsolták még, valamin Peti épp felnevetett, mi meg másztunk kifelé és végig kellett küzdeni megint az egyszemélyes ruhatárt... Nagyon sok szeretet volt ott ma, megszeretgettük amennyire lehetett ezt így, de kellett, hogy érezze. Nagyon tisztelem, hogy ezt így végigcsinálta, nem lehet(ett) könnyű.
Ő később állt be Morvin-nak, nem vele mutatták be. Szóval ma darabot és karaktert temettem... nem szeretem, mert nagyon fáj, nem is szoktam ilyet, talán nem is csináltam, egyet leszámítva... amikor száz éve a Volt egyszer egy csapatnál kisült, hogy (Nádasi) Verocska nem lesz többet Mary... az utolsóját Sanyival játszotta, utolsó pillanatban mégis volt jegyem, végigbőgtem persze, nálam ez azért nem újkeletű :) a lényeg, hogy bár Sanyi később tovább játszotta a szerepet és bár nagyon szerettem benne, de többet nem néztem meg...
Ismerem magam annyira, hogy ebbe most bele kell engednem magam, aztán majd lassan jobb lesz, de majd jönnek a hiányzó élmények, a durva nosztalgia, stb... de ezt az 5 operettes szerepes életét el kell gyászoljam, ebben hiszek... és közben talán Petit megkínálják jó dolgokkal, a Vígből várok egy Bokát és egy Rádióst elsőre mondjuk... tavasszal egy önálló estet a Benczúrba, zongorásat Adriánnal, aztán valamit Vajk is találhatna... vagy mondjuk Kero@
Szóval ha már búcsú a karakterektől... megpróbálom összeszedni az előző Pendragon-élményeket... Az első szinte belémégett, még arra is emlékszem, hogy miben voltam, teljesen eszelős katarzisom volt.
A színházas mappám a jegyekkel nincs itt, de talán nem marad ki egyik sem. Ha jó számolom, a mai volt a nyolcadik Pendragomon és abból hét Petivel...
2024. Február 12.