Ne most, drágám!

Tájolni voltunk...

Már nem annyira szeretem ezeket, mióta alig van szabad időm, jobban meg kell gondoljam idén, hogy kire érdemes időt és pénzt szánni. Egy 120 perces előadás azért nem vihet el egy egész szombatot. Gondoltam pár nappal ezelőtt,  de még délelőtt is, főleg hogy a lelkem azért nagyon fáj még ma is a tegnap este után.

Annak idején pont nem láttam már a Madách-ost, mert Covid lett, aztán meg nem vették repertoárra. Kicsit más felállásban aztán Kecskeméten bemutatták, elsőre azt gondoltam - épp olyan fázisban voltam Sanyi kapcsán -, hogy meg kell nézni. Már le kellene erről szokni, mert nem kell mindenben látni. Őt se. Aztán hónapokig nem tudtunk jegyet szerezni, végül lett erre a maira. Aztán meg nagyon jó, hogy mentünk, mert nagyon jó volt 😊👏🙏🎭 Járai Máté tényleg nagyon jó és nagyon élvezi a játékot! Sanyi meg még mindig meg tud nevettetni és ezért ma nagyon hálás voltam, vagyok... 🙏♥️ nem is tudja, hogy ez nekem ma milyen sokat jelent... viszont többet nem szeretek meg egy színészt se, akárhányadik neve is a Sándor... 🙃🙈

A szerzőről és az előadásról: 

Ray Cooney angol színész és drámaíró. Színészként kezdte pályafutását, majd a hatvanas években komédiát kezdett írni, és a bulvárszínház kedvence lett. Darabjait több mint negyven nyelvre ültették át, és számtalan előadásban játszották öt kontinens színházaiban. Bohózatai a klasszikus angol vígjátékhagyományt követik, a rá jellemző virtuóz cselekményvezetéssel, a különböző félreértések és helycserék már-már az abszurditásig való eltúlzásával, a szálak végletes összekuszálásával. 1967-ben írta meg a Ne most, drágám! című vígjátékot. Az elegáns londoni szőrmeszalonban Gilbert, a felfuvalkodott társtulajdonos, felesége távollétében, a hódítás reményében nercbundát készül ajándékozni Janie-nek, az egzotikus szépségnek. Tervének többek között az is akadálya, hogy Janie férje feltehetőleg erősen gyanakodna, ha felesége egy tízezer fontos bundában állítana haza. A nőügyekben páratlanul találékony Gilbert beindítja a megoldás gépezetét, aminek következtében elképesztő események kezdik gyors ütemben követni egymást.

Minden nagyon simán ment (még mindig szeretem Kecskemétet), amíg baleset miatt nem szedtünk össze Üllőtől a Kökiig 58 perc késést....