Mélyen megindított így Luca-nap hajnalán...
Nincs bennem béke, Uram,
mert burjánzik a hazugság, szépen
felmarketingelik a nagy semmit,
terjed a képmutatás, mint a pestis,
és ha őszinte akarok lenni magamhoz
meg persze hozzád, én is jobban szeretem
az előnyösebbik arcomat mutatni a kamerának.
Nincs bennem béke, Uram,
mert miért bánnak ridegen egy iskoláskorú
gyerekkel, akiben még teljes világ lakik,
mint egy statisztikai faktorral,
dobálják ide-oda, vonogatják a vállukat,
senki nem tehet semmiről, ez van.
Nincs bennem béke, Uram,
mert nincs rend a nagyvilágban
és nincs rend bennem sem,
fáj minden bombázás és minden öldöklés,
de már nem tud ennyi minden fájni,
érzem, ahogy a közöny kövér
darabokat harapdál ki a szívemből.
Nincs bennem béke, Uram,
mert hulladékidőkké forgácsolom
szét a napjaimat, rendre kimaradnak
a legfontosabb ölelések, a legfontosabb
szavak, melyeknek akkor és ott
kellett volna elhangozniuk.
Nincs bennem béke, Uram,
mert folyton elbukom, esek-kelek,
esek-kelek nap nap után,
azt hittem, elbántam a haraggal,
s erre előtör belőlem egy hülyeség miatt,
azt hittem, felhagytam a rivalizálással,
s hirtelen megint az ellenfelet
látom a másikban, aki pedig csak önmaga,
nem valami szintidő.
Nincs bennem béke, Uram,
mert a legjobbakaratú tesók,
akik elvileg mind a te szolgáid,
egymásban keresik a Sátánt,
s ha keresik, meg is találják,
például bennem is, ahogy én is bennük,
hol az egység, ki rekkentette el?
Nincs bennem béke, Uram,
mert bármit szervezek, rendezkedem
úgy térek vissza társaim közül,
hogy begyulladt kis tüskékkel,
alattomosan odaszurkált szavakkal
van tele a bőröm mindenütt,
s ha én így nézek ki, akkor nyilván
a többiek is ilyesmit kaptak tőlem.
Nincs bennem béke, Uram,
és nem is lesz, amíg nem tudom
elhordozni a feszültségeket,
amelyek körülöttem vannak,
amíg nem tudom elfogadni,
hogy nagyon sok minden
sosem fog megoldódni,
nemhogy én nem oldom meg,
senki más sem,
mégis jóreménységben
élhetek ezzel együtt tovább.
#jóéjtpuszi
Lackfi János