Hogyan lehet a nézésem meg a járásom
is imádság? Hogyan ne nézzek le senkit?
Hogyan lássam bele mindenkibe a legjobb
énjét, amit még maga sem sejt talán,
hogyan ne nézzem le a másikról a drága
cuccait, sem az autóját, a házát, hogyan
lássam még gazdagabbnsak a jövőjét?
Hogyan csilingeljenek a lábam nyomán
virágok, hogyan ne szántsam be magam
mögött a terepet, hogyan szomorodjon el
minden arc érkezésemen, derüljön fel
távozásomkor (nem is, inkább fordítva)?
Hogyan hozzam magammal Isten erejét
és levegőjét, ahelyett, hogy elszívnám
mások elől az oxigént? Hogyan lehet
pótcselekvések helyett imádsággal
kivattázni a napot, hogyan ne legyen
átitatottságom uncsi ájtatosság?
Hogyan ne legyen a szolgálatom puffogás
azon, hogy mindent én kell csináljak?
Hogyan vigyem ki istenien a szemetet?
Hogyan mosogassak el Isten erejével?
Hogyan gyújtsak be Isten melegével?
Hogyan ápoljam a beteget Isten kezével?
Hogyan vásároljak Isten gondoskodásával?
Hogyan áztassak át minden percet
áldással, hálával, önzetlen kérésekkel?
De jó, Uram, hogy az undok hivatalnokot
megkened, de az élet olajával… De jó,
hogy a csaló kereskedőt is magadhoz öleled!
De jó, hogy a pénzes ügyvédből sem
spóroltad ki a lelket, simán feltámadhat benne!
De jó, hogy éppolyan közel vagy hozzám,
mint a dörzsölt politikushoz vagy a kegyetlen
börtöntöltelékhez! De jó, hogy a hozzám
közel állóknak van nehéz oldala, így
átérezhetem, milyen nehéz sokszor velem!
De jó, hogy az is jó, ami rossz, de nem
önmagában, hanem mert te jóvá tudod tenni,
adsz hozzá csomagban alázatot, irgalmat,
megbocsátást! Hiszen ha már a mi önző
és gumírozott igazságérzetünket ennyire
bántja a sok disznóság, mennyire fájhat
mindez neked! Mégis minden pillanatban
kész vagy elengedni a tartozásokat,
kegyelmed felér egészen a magas égig.
#jóéjtpuszi
Lackfi János