a születés órája
Ahányszor kérdez(t)em Anyukámat, hogy pontosan mikor születtem, mindig csak azt mondta, hogy 11-kor már megvoltam... kicsit mindig méltatlankodtam, hogy miért nem mond pontosabbat, de aztán érettebb lettem és jobban értem... '80-ban apám nem állt a sárvári szülészeten okos telefonnal a kezében, hogy egy életre számomra méltatlan kinézetű képet készítsen és posztoljon... 🙃 Hetekkel korábban érkeztem, nyilván volt épp elég ügy körülöttem, otthon pedig egy 5 és 7 éves kisfiú, a percek pontossága igazából mit számít... mégis ragaszkodom ehhez a délelőtti évfordulóhoz, amiből magam az évek során valami belső hangra 10.50-es kikínlódást érzek a magaménak... 🙏 akárhogy is, az Úristen életre hívott és nekem ezzel kell sáfárkodnom és igent kell rá mondjak. Minden egyes napon. Akár ilyenen, akár olyanon... Nagyon sokat imádkozom azért, hogy halljam és lássam a tervét... 🙏♥️
Aztán jött egy erős szimbolika is, ami irányt mutathat: Zéné gondjába vette a nőnapi rózsámat gyakorlatilag reménytelen állapotban... íme, kinyílt... 🙏
Fogadom a köszöntéseket éjféltől (átvirrasztottam épp a fordulót), sajnos van,aki péntektől kórházban van, ő onnan hívott... aztán jön a falra, üzenetben, levélben, stb... és kibontottam a korábban kapott 2 lapot is.
A kisfickót balról társa keresi az egyéves terv keretében, őt az utazásból hoztam haza... a két lap pedig 2 hasonló gyökerű kedves embertől érkezett:
Ezt a pár sort pedig még múlt héten kaptam olyantól, aki nekem nagyon nagy mesterem sok szempontból: "
" ... ebben a szellemben kívánom most neked is, hogy mindazok a vágyaid teljesüljenek, amelyekről a Jóisten is azt gondolja, hogy azok neked jók.
(Nem tudom, hogy kitől hallottam, vagy olvastam, hogy neki az életben az Úristentől az volt a legnagyobb ajándék, hogy bizonyos vágyai nem teljesültek.)..."
És Dobby mester is beköszönt a parkból, a gyerekekkel órákat álltunk itt kacsa nézőként. 🙃