lelkem sóhajából

 Napok óta kúszik egy dallam és a szöveg a fülemben, fejemben, lelkemben és a leglehetetlenebb helyzetekben jönnek ezek... egy fél sor, egy foszlány, egy villanás, egy kép, egy dallam... Azt hiszem, hogy most van az, hogy nagyon hiányzik a színház és amit adni szokott. Amiről szó van: Monte Cristo grófja: Mindig így legyen.

Gondolom ma este jönnek más dallamok is a fejembe, de ezt a szöveget most már ideteszem és mellé hallom SPeti hangját, szóval na. Álljon itt az örök emlékezetnek. :) Ifj Edmond Dantes, örülök, hogy 'vagy', hálás vagyok.

Mért néz most így rám? Tán ő is sejti...
Örülni kéne, s nem tud nevetni
Szorít egy érzés, tán ő is érzi
Időnk lejárt, gyorsan kell szeretni

A viszont látás (A viszont látás)
Pont mint egy búcsú (Pont mint egy búcsú)
S lám ez lesz első (Nincsen jövőnk tán)
S utolsó csókunk (Csak röpke múltunk)
Rossz érzés múlj el, rossz átok hullj le
Nem lehet vége, csak most kezdődik el!

Lelkünk sóhajából szőtt áldott kötés
Az égben összeforrt szent ölelkezés
Mindig így legyen, mindig csak velem
Bármily messze űz a végzetem!

Mond azt, hogy így lesz (Örökké így lesz)
ígérd, hogy vársz rám (Örökké várok)
A sötét mélyből (Ha kell az égből)
Én rád találok (Csak hozzád szállok)
Testtel és szívvel, véreddé válok
Mit Isten köt más nem oldhatja fel!

Lelkünk sóhajából szőtt áldott kötés
Az égben összeforrt szent ölelkezés
Mindig így legyen, mindig csak veled
Bármily messze űz a végzetem!

Csókjainkkal írt áldott esküvés
Könnyeinkkel szentelt örök kötés
Mindig így legyen, mindig csak velem
Bármily messze űz a végzetem!

Mért néz most így rám? (Mért néz most így rám?)