mai vonatos élmény

Szuperül haladunk előre, a fejlődés csodás, a vonatra 80 perc késéssel szálltam föl Jánosházán. Az IC-kocsi, amire jegyet váltottam, nem is volt, helyette egy büdös, de annál huzatosabb sima kocsi közepén tölthettem a következő órákat. Holnapra vagy nem látok, vagy nem hallok, vagy egyéb mókára számíthatok...

A várakozás alatt a vonatok sokféleségén csodálkozhattam, és még a hisztiző gyereken kívül egy Erdeivándortábor szadista vezetőjéhez is volt szerencsém. Sem a kollégája, sem a tanítványa nem lennék Szilvi néninek, de még a macskámat se engedném el vele, nem a gyerekemet... (bár a mai helyzetben nem is irigyeltem) jót olvashattam volna ennyi én-idő alatt...

Itt még nem tudtam, hogy nem csak nézhetem, de még vonatot és állomást is váltok... 

86 perc késésnél jártunk 3/4 6 magasságában, amikor Székesfehérváron át kellett szállni, mert a vonat nem ment tovább... kb 35-40 percre se voltunk Pesttől közvetlenül, megálló nélkül... ehelyett mindenki fölugrott bármilyen induló járatra, de onnan többnyire olyan van, ami minden bokorban megáll, tehát zónázó... további 11 megállóval... és még ez is késett 6 percet... de legalább klímás volt... tehát így jó 2 órával értem haza később... ennyi erővel jöhettem volna a következő vonattal...

Ez megint egy élmény volt...

2-kor indultunk otthonról és fél 8-kor érkeztem a kislakásba...

Ps:

De legalább a könyvem jó volt és ma a Spotify is jól muzsikált Hauser-rel. 🙃