Egyhegyűnek kell lenni, élesen egy pontra figyelni, csakis egyetlen pontra. Amikor eszel, csak az ételre figyelj, a harapásra, a rágásra, a nyelésre, az ízekre. Ne beszélgess, ne olvass, ne gondolkozz, ne ábrándozz. Amikor álmos vagy – aludj. Ne élj társasági életet. Ne dolgozz még egy kicsit. Ha szeretkezel, akkor csak szeretkezz! De ha dolgozol, csak a munkád érdekeljen. 'Most piláfot eszem – mondja Zorbász, a görög. – Vagyis tele van a fejem piláffal. Holnap majd a bányában tele lesz a fejem lignittel.'

Akivel szóba állsz, meg kell éreznie, hogy rá, csakis rá figyelsz. Úgy, ahogy egy isten vagy egy angyal figyelne. Te vonulj a háttérbe, nyomd el a saját gondolataidat, asszociációidat. Hagyd hatni magadra a másik embert. Te majd akkor lépj elő, ha ő már elment. Különben öt perc múlva már magadra fogsz figyelni, és a másik üzenete csak töredékesen jut el hozzád. De ha egyhegyű vagy, akire figyelsz, az tudni fogja, hogy ezt a figyelmet senkitől soha nem kaphatja meg, csakis tőled.

Popper Péter: Mi az élet étterme?