Újabb panasz

 Kénytelen voltam megint panasszal élni a MÁV-nál... múlt szombaton nagyon kiborítottak, úgy másztam le az IC-ről, a lépcső úgy megvágta a térdem, hogy most kezd jó lenni... és a peronon úgy üvöltöttem mérgemben az ellenőrrel (ő kezdte, először én csak megkérdeztem, hogy miért nem tájékoztatott), ahogy azt hiszem, még soha életemben senkivel... Most is feldühít és el is keserít, hogy a szolgáltatás ilyen... Már majdnem nem is írtam, de igazából nem hagyhattam most már szó nélkül... Sokra nem megyek vele, de nem hagyom annyiban és legalább nem bent emészt.

Idemásolom, mit írtam, ebből az is kiderül, mi történt:

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Panasszal szeretnék élni. Múlt szombaton - május 27. - a Déli pályaudvarról 9,00-kor induló vonat utasa voltam, Jánosházáig utaztam. A vonat késéssel indult, érkezésig több mint 40 percet késett. Sok utas volt feltételezhetően, az ellenőrt Ajkáig nem is láttam... A kijelző monitor nem működött az IC kocsiban, így nem tudtam nyomon követni a késést sem. 

Ami miatt most írok, már harmadszor történt meg kb félév alatt. 

Nagyjából 20 éve utazom ezen a vonalon rendszeresen, általában kéthetente. Még a télben fordult elő először, hogy úgy állt be a vonat, hogy már nem tudtam peronra szállni, valahol a töltésre estem le három táskával, kb egy méteres magasságból. Nem kaptam arról tájékoztatást, hogy túl hosszú a vonat. 

Márciusban a 70 éves szüleim csak azért nem estek le, mert rémlett nekik az előző esésem és úgy másztak le valahogy, édesapám a térdprotézisével, és ő szedte le az édesanyámat. Szintén nem tudták, hogy túl hosszú a szerelvény... 

Múlt szombaton én is úgy másztam le, azt is nehezen. Ledobtam a hátizsákomat, majd lemásztam, és föntről leadta egy kisgyermekes anyuka a bőröndömet. Az ellenőr mindezt végignézte lentről és amikor megkérdeztem, hogy miért nem mondta be, hogy mi a helyzet, a nem kedves válasz az volt, hogy miért nem mentem előbbre egy fél kocsit, inkább azt választom, hogy kitörjem a lábam. Nagyon mérges lettem. Honnan kellene azt tudnom a vonaton, hogy az átlag kb 3 kocsi helyett plusz kettővel mentünk aznap és ezért nem fér be a vonat az állomásra?! Miért nem lehet bemondani a hangosban, hogy a Jánosházán leszálló utasok menjenek az első két kocsiba?! AZ IC kocsi ráadásul akadálymentesített és bicikliket is szállít. És ha biciklivel vagyok vagy mozgássérült?! Vagy kicsi gyerekkel utazom, ráadásként babakocsival, több poggyásszal? Hogy szálltam volna le? Vagy hogy tudtam volna előbbre menni? Amikor a leszállásnál kell szembesülnöm azzal, hogy nincs peron, nincs időm fönt előremenni a vonaton több kocsinyi távolságot, hiszen addigra a vonat elindul, én másik állomáson fogok lenni, feltételezem örömmel meg is büntetne, mert ott már nem lesz érvényes jegyem se, és még az idős apám jöhet utánam autóval további 20-30 km-t! Nem tudom elfogadni ezt a hozzáállást! Kénytelen vagyok vonattal utazni, mert az amúgy kb 50 éven át arra közlekedő Budapest-Szombathely buszjáratot megszüntették párhuzamos vonalakra hivatkozva... A buszról a falu szélén (Bögöte) szálltam le, most pedig autóval kell az állomásra menni, ami oda-vissza 22 km. 

Bízom benne, hogy ez többet nem fordul elő, az ellenőr ezután tájékoztatni fog. 

Vagy valóban nekem kellene Budapesten leszámolni, hogy hány méter hosszú a vonat? Ha igen, akkor kérem a szíves tájékoztatást, hogy milyen hosszú szerelvény fér el a jánosházi állomáson, hogy legközelebb tudjam...

Üdvözlettel:

Pencz Bernadett