Véletlenek (?) estéje
Végiggondolva a ma estémet, több ponton is csak azt tudom mondani, hogy hát ilyen nincs... - de mégis van/volt. :)
Épp az Operett mögött igyekeztem rövidíteni az utat, hogy időben megérkezzek a névnapozós helyre, amikor látom, hogy lepukkant állapotában Kocsis Dénes tart felém - jön velem szemben - és néz rám, hogy felismerem-e... az ilyen nagyon tudna bosszantani még olyanban is, akit még mindig kedvelek, de aki meg amúgy is kihúzta már jó ideje a gyufát..., hát milyen pökheniség ez...? :) Tét nélkül átnéztem rajta és magamban jót vigyorogtam elégedetten. :) Gondolom ma rosszul alszik. ;) - az érdekes az, hogy amikor visszafelé jöttünk a színházhoz, még mindig az utcán volt - vagy már újra - és akkor húzott be, amikor odaértünk volna és újra előadhattam volna az átnézést, így csak a hátát láttam.
Aztán ahogy még szintén az első találkozás után már egyre közelebb jutottam a kávézóhoz, összefutok K-val, akivel megint hetek óta nem sikerül egyeztetni, mert ütköznek a színházi estéink, erre milyen az élet, a körúton összetalálkozunk. :)
Aztán már valahogy 3/4 10-re járt az idő, hosszabb volt a beszélgetős este, mint ahogy számítottam rá, amikor irányba tettem magam, és a nagy zebránál megállok, mert épp piros lett a lámpa - közben azon morfondíroztam, hogy lehet, hogy mégis el kellett volna még szaladni a mosdóba -, és mit az ég: ... egyszer csak balra nézek, hogy nem jön-e egy busz, hogy rövidítsek, amikor Uramteremtőm (Sándor) Peti ott állt mellettem a zebrán Nina-val (kutyája). 2x kaptam oda a fejem, mert nem jött, hogy elhigyjem - pedig az a profil még mindig eléggé figyelemreméltó... nyilvánvaló volt, hogy felismertem (most egyáltalán nem akartam átnézni rajta hidegvérrel - nem is tudtam volna, már csak a karizma miatt sem)🙈 és micsoda illata volt, szent ég 😍 Igyekeztem nem végig őt bámulni és arra gondoltam, sose legyen zöld a lámpa, közben meg valamit annyira mondtam volna neki - de most ott a sötétben dícsérgessem valamiért, amiben másfél hónapja láttam? vagy mondjak valamit előre a Monte Christo-hoz :) - ilyen foszlányok keringtem a fejemben szélsebesen, amikor azt hallom a hangján, "mit csinálsz, hova mész" és azt vettem észre, hogy Nina éppen engem jár és szimatol körbe (egyébként olyan szép szemei vannak, hogy el lehet veszni bennük)... - póráz nélkül jár vele mindig, mert ez egy ilyen eb - és a döbbenet az, hogy nem kaptam pánikot, pedig ugye én és a kutyák..., aztán csak összenéztem vele (a kutya gazdájával) elnevettünk magunkat és zöld lett a lámpa... és közben egy szó se jött ki belőlem továbbra sem. Ő ment tovább én meg jobbra el. A helyzet képtelenségén még jót vigyorogtam magamban és azon gondolkoztam, hogy kb. másfél órával azelőtt még épp bámultam a színházban a Veszedelmes viszonyok plakátot és azon búslakodtam, hogy hiányzik a Vikomt, hogy mennyire láttam volna még ebben az évadban, de már nem sikerül(t), erre tessék...
... ha egyszer írni fogok, tuti lesz egy naaagy sztori, ami így fog kezdődni... a zebrán... :) ;)