Zsoci lovag

 

Talán most láttam negyedszer...

Az elsőre később került sor a Covid után és azt hiszem, hogy ez volt a maszkos, rettegős sírós visszatérésem az első hullám után 2020 szeptemberben. Aztán az akárhányadik hullám után is nagyon nagy élmény volt. A harmadiknak is annak kellett volna lennie, mert úgy volt, hogy A Lovag mellett SPeti lesz Sancho... Sancho maradt, a lovag sajnos más lett, valahogy kibírtam, de tudtam, hogy nekem másik lovag nem kell, csak Ő. :)

Kicsit félve is vettem újra jegyet hónapokkal ezelőtt, de belül tudom, hogy nekem ezt újra és újra látnom kell Zsocival. És a mai 6-os előadás, ami egyébként jó, még  akkor is, ha ma egész nap a színházas ruhámban feszítettem, még ha félmegoldással is. Jobb szeretek hazafutni és illően elkészülni, átöltöztetni a lelkemet is. Minden nem stimmelhet komfortilag sajnos. A lényeg, hogy a szereposztás ne változzék, max 1 és jó irányba...

Annyira magával vitt ez ma is. Zsolti legszebb szerepe, megérint, megmosolyogtat és nagyon-nagyon megríkat. ♥️ Közben meg érzem, hogy egy burok vesz körbe, ez az egész, amiben a Lovag hisz, amiben muszáj hinni... csak a lélek, csak az segít tovább... egyszer ki fogom jegyzetelni, hogy miket mond, mert nagyon igaz mind. 🙏

Nagyon hálás vagyok ezért a mai előadásért, Verocska igazi Dulcinea és nagyon megríkat. Serbi is jó Sancho, de annyira aranyos, kedves és bolond fegyverhordozó csak egy van... 🫶

Azt nem értem, hogy miért nem tudnak egy jobb borbélyt találni, amikor az egy jó karakter és fontos jelenet, hiszen az aranysisak fontos kellék lesz később. Muszáj volt megkeressem ezt itt: #NS_borbély dala

Lehetett érezni, ahogy ma minden összeállt, egy igazán szép előadás lett összességében.

(A ruhatárban 400-ért egyre bunkóbb a néni és az épp kulturálódott nézőközönség beszólogat, a metróban rám ömlik az emberek keserűsége és a valóság, de akkor is hinni kell abban, hogy a kocsma egy kastély és a szélmalom nem az, aminek látszik...)