"Uram, adj valós dolgokat"
Uram, adj valós dolgokat,
ne vesszek el a pixelekben.
Add valódi bőr érintését,
valódi szem kontaktusát,
mindig azt válasszam
surrogó képek helyett.
Add a cipőről lepucolt sár
mocskát, hogy kezem műve
legyen a tisztaság.
Add a kislányom fabrikálta
gyurmafigurát, azt érezzék
elfásult ujjbegyeim.
Add a rendrakás fáradságát
és kilátástalanságát a halmozódó
űrszemét közönye helyett.
Add a hasadó répa hersenését,
hogy közegellenállásban
haladjak előre az ebéd felé.
Add a pattogó tűz hosszas
bámulását, hogy tudjam,
nem gombnyomásra
születik a sugárzó hő.
Add az asztaltársaság
amorf zsivaját, mindenki
külön kis véleményét,
tekintetek tétova pásztázását.
Add a hasított fa reccsenését,
a benne rejlő tűz ígéretét,
hogy idővel, száradás múltán
napvilágra csalogathassam.
Add a mindent porig égető
naplemente kérlelhetetlenségét
és múlékonyságát, hiszen ha
most nem nézem, tíz perc múlva
már eltűnt mindörökre.
Add a szavak teléreit, forgassam
kezemben e fura kőzeteket,
keresve, hol fénylik fel
rangrejtett gazdagságuk.
Add a rád szánt idő teljességét,
sűrűségét, mintha lassított filmen
vagy mélytengerekben búvárkodva
közelítenék hozzád, hagyva időt
mindenre, kivárva, míg szólítasz,
míg ölelsz, míg jelenléted
tömény közeggé sűrűsödik,
mígnem beburkolnak ígéreteid,
és félreérthetetlenül
csírázni kezd a reménység.
#jóéjtpuszi/Lackfi János
https://www.facebook.com/100044153361834/posts/pfbid0WPaYna5E6UrZmeNckWFVfiXLRSTEe9kQjogHXYct28hTnKGxxeckhf6DfYSKEhhUl/