Különkiadás
Ma esti program, amit a BKV Nyereményjáték támogatott és én voltam a 2. fő.
KÜLÖNKIADÁS válogatás Örkény István és Esterházy Péter írásaiból
MÁCSAI PÁL, MÁTÉ GÁBOR ÉS LUKÁCS MIKLÓS ESTJE
Örkény István és
Esterházy Péter nem ismerték egymást, de hogy közük van egymáshoz, nem
kérdéses. A két író világa generációs távolságuk, stiláris különbözőségük
ellenére nagyon is alkalmas a párbeszédre. Mintha két alak, két szereplő
lennének, de ugyanabból a színdarabból. Talán a helyszín teszi: Magyarország.
Mácsai Pál, Máté Gábor, és Lukács Miklós ebben a különleges
előadásban idézik meg a két író gondolkodása közti kapcsolatot, és ahogy egy
zenés színdarabnál sűrítik a történetet és az időt, úgy fogják össze az
elhangzó szövegeket Bartók, a jazz, a népdalok motívumai, és a szabad zenei
improvizáció.
Helyszín: Katona József Színház
Jó pár évvel ezelőtt voltam egy #rendezvényen, ott hallottam először Lukács Miklóst. Én az ilyen szabad improvizációktól és a jazz-től messziről prüszkölök, de időnként ki kell bírni ahhoz, hogy közben az ember Mácsaival találkozhasson.
Szintén pár éve, amikor #V. Alinda beszélgetett Mácsaival és Máté Gáborral, az annyira emlékezetes volt, hogy nagyon bánom, hogy nincs belőle felvétel. Bármikor újra hallgatnám. Nagyon erőteljes volt.
A ma estének így mentem neki. Ajándékjegy, a háromból egyet nagyon kedvelek, a két író is rendben van, meglátjuk. Örkénytől azért már sok mindent hallottam, idézni persze nem tudnék és az Egyperceseket sem olvastam még rongyosra, pedig nagyon régóta a polcon vár. Közben mindig rájövök, hogy úh, még mindig nem olvastam elejétől végéig Esterházyt, csak egy-egy részletet, kiragadott idézetet!
Az van, hogy a cimbalmost - főleg az elején - tényleg nagyon nehéz volt emésztgetni. Az egész elején valahogy nehezen akartam megérkezni a felolvasásban is, szerte szaladgáltak még a gondolataim, zavart a jobboldali szomszéd is. Eltelt szerintem egy jó tíz perc, amikor az egész teremben valahogy megváltozott a hangulat, a légkör. Mindenki megérkezett. Én biztos. A 'tettes': #Örkény István: Emlék a háborúról
Linkelek még egyet, ezt is sikerült megjegyezni, hát, akár mostani is lehetne: #Örkény István: Közvélemény-kutatás
A párbeszéd fantasztikus volt! Csodálatos, elképesztő, hogy mennyit kellett olvasni ehhez a két szerzőtől, hogy ezeket a részleteket vagy részeket megtalálják, így egymáshoz igazítsák. Egymásra és egymáshoz passzoltak, egymásba vezettek, egymást vezették. És micsoda tehetség ezeket így előadni, felolvasni, elmondani átadni. Ha valahol belefuttok még ebbe a programba, ne hagyjátok ki! Máté Gábor is nagyon tetszett, egészen megfiatalodott, ahogy olvasott, és mekkora színész, te jó ég! Mácsai meg hát.. na... Sajnos fiatalabb nem lesz, de megint újra beleszerettem. Ez van. :)
Nagyon szuper másfél óránk volt, kacagtunk, nevettünk, elérzékenyültünk, el is merengtünk.
Szűnni nem akaró vastaps a végén, néhány ráadás és sziporka... ah, de jó volt! Hálás vagyok. Nagyon.
AZ ÉLET ÉRTELME
Ha sok cseresznyepaprikát madzagra fűzünk, abból lesz a paprikakoszorú.
Ha viszont nem fűzzük fel őket, nem lesz belőlük koszorú. Pedig a paprika ugyanannyi, éppoly piros, éppoly erős. De mégse koszorú.
Csak a madzag tenné? Nem a madzag teszi. Az a madzag, mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.
Hát akkor mi?
Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.
A mai szerencsés számok - 7. sor 7-es szék - folytatódtak a tízmilliószoros napon (remélem, hogy az először mellettem ülő tök beteg nőtől sem kaptam el semmit - szerencsére mire elkezdődött a mellettük ülő két hely üres maradt, így odébbültek - , de nagyon pipa voltam, hogy amikor valaki ennyire beteg (folyamatosan fújta az orrát és nagyon rondán köhögött), miért jött el, persze maszk nélkül, az is, aki mellette ült. Én így megint elővettem egy maszkot. Én.
Ezer éve nem jártam a Katonában, múltkor mentem volna, de eladtam a jegyemet, jó, hogy nem egyedül kellett átélnem azt a furcsaságot, amit ott tapasztaltam, Iszonyat nyomasztó hely. Tizensok éve jártam ott többször is, de nem emlékszem ennyire pusztulat-hangulatra. Már azt sem tudtam eldönteni, hogy vajon ezt a lepukkantság ez a design része-e, vagy a költségvetésé. Ráadásul minden fekete, szürke, de az a komor szürke, a mosdók végképp! Olyan fura előtere volt, hogy megdöbbentem, hogy nem mindjárt piszuárokkal fogok-e találkozni. Mindenhol lépcső le és föl.
Végül mutatom a ruhatárat... Egy kisebb hátizsák sem fér be a szekrényekbe normálisan, a kabátot is alig lehet betuszkolni. Persze ez is lent van, tehát előadás előtt is le kell mászni és föl és a végén is, a tömeg persze egy pillanatra bedugul. Viszont ingyenes.
