Csorba köszörülés a Meseautón

Úgy volt, hogy már tényleg nem nézem meg többet. De a múltkori korlátozott (=nulla) látású jelen nem létem annyira nagyon rossz élmény volt, hogy nem lehetett az az utolsó ebből az előadásból, amiből pedig egy nagyon jó volt évekig.

Ezért átvariáltam sok mindent, egy dolgot pedig elbuktam és jegyet váltottam mára. Több ilyen marháskodás nem lesz megengedett. A márciusi és áprilisi műsornaptáram nagyon durva lett, azokból adok is el majd folyamatosan és szépen lassan a minimumra fognak csökkenni a színházi látogatások, mert egyszerűen nem fér bele... A következő megszorítás a mobilnet és a mobilcsomagom drasztikus csökkentése lesz - ha már a fizetésem nem akarja követni az inflációt...

Na de még ma van, tehát lássuk milyen volt:

Sok mindennel nyüglődöm, de ma reggel úgy keltem fel, hogy este majd jó lesz. Igaz, hogy a székem nem ment le teljesen és kicsit izgultam, hogy nem végzem-e a padlón, de nem.

Jó szereposztást fogtam ki, bár kicsit aggódtam, hogy milyen lesz Magyar Attila nélkül, de így is jó volt. Simon Kornél annyira nem tud énekelni, hogy már elmerengtem, nem csak viccel-e? 🙃 viszont játékra oltári, nagyon laza, nagyon haver, megnézném majd egyszer egy jó drámában, hogy mit tud még. Miután "fölpléjbojosították" maga volt a pusztulat, oltári átalakulás volt, csak néztem, alig hittem a szememnek. (Nagy Balázsnál ilyet nem láthattam eddig.)

Simon Bogi cuki Kovács Vera volt, a többi is hozta, amit kell, a nagy dühös dala nagyon szép volt. Az öregségi nyugdíjkorhatárt múlt héten elért Szerednyey Béla is jó volt, jó neki ez a szerep. A kissrác pedig tök jó volt!

A szünet előtt feltűnt egy Vajkos dolog, az első rész fináléja egy nagy káosz, ahogy a Baradlay-legendában is, mindenki egyszerre énekli a saját dalának egy részét, miközben a jellemző díszleteleme is megjelenik és a karakter elindul valamerre. Múltkor nem láttam, évekkel ezelőtt meg még nem voltam így 'kiművelve' Vajk rendezőségéből. És még egy dolog, ezt az előadást még elég fiatalon és jóval kezdőbb rendezőként rakta össze, de már itt is nagyon szembetűnik a Vajk-os ritmus, a pontosság, pl. amikor háromféle párbeszéd fűződik egybe de él mégis külön életet remek ritmusban. Ma jól láttam a díszletet is, sok ötletesség és praktikus megoldás van benne.

Sanyi tetszik ebben a könnyed szórakoztatásban, jól esett és élvezte is. Általában szeretek ott elpusztulni a színházban egy lélekgyötrő prózai előadáson vagy a lelkemet kisírni egy musical-en, de az van, hogy néha kell ilyen is. Kiröhögni magamból a napi gondokat, a szorongásokat, az egész ócska világot és ez az előadás erre tökéletes. A villamosmegállóban már úgyis utolér az élet, de van mihez nyúlni, a dallam még a fülemben és arcizmaim még lazák a sok nevetésből, mosolygástól.

A végén akkora taps és huhogás volt - pedig nem is volt teljes teltház -, hogy érzésem szerint dupla tapsrendes finálé ment le. Én még bírtam volna egy harmadikat is. :)

Köszönöm az élményt, jól esett.

"...hagyd, hogy vigyen az élet,
hidd el, úgysem egyedül állsz,
melléd siet egy angyal,
és így meglesz, amire vársz! ..."

P.s.: a Madách-ban sem ingyenes már a ruhatár, van képük 300 Ft-ot kérni kabátonként... matiné előadásokon csak 100 Ft....