Virágot Algernonnak
Az első névnapi ajándékom tőlem-nekem.
Amióta csak láttam 2019 telén, ellágyuló szívvel gondoltam vissza az előadásra.
Ezért amikor annak idején körülnéztem, hogy mivel lehetne ünnepelni, nem volt kérdés, hogy...
Ma esti ismétlés ajándékba:
Szervét Tibor fantasztikus. De ez a szó így nem is elég. Annyira szépen hozza Charlie figuráját kezdettől az utolsó pillanatig, hogy az nagyon szívszorító, az utolsó nem tudom hány percben már alig bírtam az ömlő könnyeimmel, még utána, mire elértem a Nyugatinál a pótlót is csak pityeregtem és szerintem az a busz még soha ilyen lassan nem jött haza, közben már alig bírtam elviselni körülöttem az embereket, már a szünet sem esett jól.
Annyi gondolat feszített közben is, egyik a másik után. Ki a normális? Ki és milyen szinten avatkozhat bele bármibe is, főleg az ember értelmébe? Honnan az erő elküldeni, elengedni, elmenni...? Mit lehet kezdeni a leépüléssel...? Mi van, ha valaki többre vágyik...?
Iszonyat kemény az egész, a szívem beleszakadt, a lelkem is cafatokban és akkor még ott vannak a gondolatok.
Zseniális elgondolás Horgas Ádámtól (rendező), hogy az egész előadást 6 színész játsza, közben a karakter nem ennyi, a színek is változnak, de a díszlet gyakorlatilag nem változik, ahogy a jelmezek is csak jelzésszerűen.
Szervét Tibor szinte végig színpadon van. Bámulatos ívet ír le, ahogy elkezdi 60 IQ-val, amiből 190 lesz és egyszercsak az eredeti 60 alá esik bőven. Lehengerlő, ahogy a hangja, tartása, beszéde is ezen az íven halad. Nézőként is alig tudok ebből most kivetkőzni, hogy ez színészileg hogyan lehetséges, nem is akarom tudni.
Az ilyen előadásoknál az elején még sokan vihorásznak kínjukban ls/vagy szorongásukban, aztán ütnek a csendek, feltörnek a sóhajok, az elfojtott jaj-ok és zörögnek a zsepis zacskók és fújódnak az orrok. A tapsrend kopok, felváltva törölgetem a szemeimet és tapsolgatok, közben nagyokat sóhajtok... a színészeken is azt látom, hogy nehéz ilyen előadás után hajlongani, főleg a főszereplőnek...
Örülök, hogy újra megnéztem, még akkor is, ha különösen könnyes ünneplési formát választottam.