Élni jó - Dunai Tamás és Égető Endre (Klubrádió)


Nem is tudom mit mondjak. Délután csak úgy megdöbbentem, aztán jöttek elém az elköszönések, az írások az interjúk.
Hétvégén láttam, hogy ő is volt a Kadarkainál és a következő Élni jó-adásban ő az egyik. Félretettem, hogy majd... Végül az előbb megnéztem, meghallgattam és nem lehet nem végigbőgni. Ha nem ment volna még el, szerintem akkor is így lenne. Az interjú minden, MINDEN szava egy útravaló, egy üzenet, egy tanítás, egy tanács. A gyász fényében pedig az egész mint egy nagy meleg ölelés, egy utolsó integetés, hogy tudjuk, merre van előre, hogyan is szabad ezt az egész életet élni. Hogy hogyan érdemes. Minden szava színtiszta bölcsesség. Szerintem ma este szinte mindenki ezt nézi, mindenki - akit ez megérint - vele tölti ily módon az estét. Valószínűleg ez volt az utolsó interjúja. (Az utána következő beszélgetés elég kemény, talán nem is szabad most már a kettőt egymás után nézni.)
Idemásolom, amit Kadarkai Endre ma délután írt ki a FB-oldalán:

Meghalt Dunai Tamás. Pár nappal azután, hogy eljött a műsorba és arról mesélt, hogy miért jó élni. Mielőbb szerette volna rögzíteni. Készült a beszélgetésünkre, világosan el akarta mondani, hogy szeretni kell az életet és a többi embert. Ő szerette és örült is az életnek. Korán elveszítette az édesanyját, alig volt 13 éves. Soha nem tudta megbocsátani magának, hogy megkérte a már nagybeteg mamáját, hogy ne járjon bottal, mert az ciki. Miután meghalt, perlekedett az éggel és Istennel, egy igazságos égi bíró nem tesz ilyet az ő anyukájával. De ebből a gödörből is kimászott. Visszatalált a hithez és egy szép és sikeres élet jutott neki. Egyébként is mindig ki kell mászni a gödrökből, el is mondta, hogy miképp. Életreceptet adott. Kishitűség ellen, hitből és derűből. Bízott emberekben és mondatokban, amelyek bármikor megváltoztathatják az életünket, ahogyan az övét is új vágányra terelték. És hát sosem feledem, ahogy a megbocsátást emlegette, másoknak, de legfőképp önmagunknak.
Jó volt a közelében lenni, békét, erőt és optimizmust sugárzott. Tele volt tervekkel.
Hátborzongató visszanézni, amint ez a bölcs, derűs ember az életet ünnepli.
Most pedig csak nézünk magunk elé.


Nem tudom felidézni, miben láttam utoljára, de valahogy, valamiért Kareninként van előttem, szinte itt hallom.
Megosztanék még két dolgot:
Az egyik egy köszöntőféle az egyik gyerekétől a 3 évvel ezelőtti 70. születésnapjára:

A másik pedig egy ima, amit Ő mond el. Több más imát és verset is meghallgattam tőle ma este, de úgy döntöttem, ezt teszem ide. Ima tőle, vele, érte. Nyugodjon békében, az örök világosság fényeskedjék neki!

PS: és a ráadás: 10 kérdéses Nők Lapja írás jó pár évvel korábbról... szegény nem érhette meg a 93-at, ő már 73-mal elment. https://www.noklapja.hu/aktualis/2016/11/01/10-kerdes-dunai-tamashoz/?fbclid=IwAR3uEmNzazYspBMNgrTFJttXka0P3bChNExfVkE4SwEHYjX_0YNLF9Q8PF0