Azok élnek jó minőségű életet a jelenben, akiknek vannak hosszú távú életcéljaik, mert ők a távoli cél felé vezető úton adódó nehézségeket jobban elviselik. Ha valakinek csak rövid távú céljai vannak, és azokat éppen nem sikerül beteljesítenie, akkor mindent elveszít. Akinek az a fontos, hogy mindig jól érezze magát, mindenki szeresse, minden pillanatban jól járjon, az nagyon boldogtalan lesz. Aki azonban hosszú távú célokkal is rendelkezik, az megtanul várakozni, küzdeni, késleltetni, lemondani, nagyvonalúnak lenni, sőt kudarcokat is elszenvedni, és mindettől nem érzi magát szerencsétlennek, mert közben a célja felé halad. Az életnehézségeket azért képes elhordozni, mert ezeket egy folyamat részeként látja, és tudja, hogy van tovább is – elég csak eszébe idéznie a hosszú távú céljait. Ez fordítva is igaz: ha valakinek nincsenek közép- vagy hosszú távú céljai, akkor a pillanatnyi fizikai és érzelmi szükségletek átveszik az életében az irányítást. Az efféle működésmódból általában rövid élvezet és hosszú szenvedés szokott következni.

Pál Feri: Ami igazán számít