Egyetlen egyszer

A legutóbbi - kifelé tartó - repülésem előtt mondogatta itt nekem valaki, hogy jó utat és jó útitársat, stb... és ennek kapcsán meséltem el neki, hogy a elmúlt 11,5 év során talán egyetlen egyszer volt olyan, hogy kedves, illatos és nagyon szimpatikus utas ült mellettem. Amúgy mindig, mindegyikkel volt valami, pedig ez nem két repülés volt azóta és előtte sem. 

Az én fejemben is végigfutott nagyon sokszor - persze lehet, hogy nem kellene annyi limonádét olvasni és Hallmark-os filmet se nézni... - hogy annyit vagyok úton, hogy akár mázlim is lehetne az útitársak terén. (Van olyan ismerősöm, aki a 15-ös busz megállójában ismerte meg a későbbi férjét!) Szóval régebben még mentek a fejemben a kis novellák és fantáziálások, de már elengedtem ezeket...

Aki valamennyire ismer, tudja, hogy nem bírom a szagos embereket a közelben, vagy ha rám ülnek, ha tízprcenként a vesémbe könyökölnek, stb... Undorodós utazó vagyok, ez van. Egyszer talán vezetek és autóval oda megyek útitársak nélkül, ahova csak akarok. :)

Szóval vissza arra az egy útra... Nagyon megmaradt bennem az egész élmény, szinte látom magam előtt. Kivételesen ilyen reptéri nyomtatott beszállókártyám volt - valami miatt - sok évvel ezelőtt áprilisban. Nem volt teljesen tele a gép, de a sorom se... És akkor jött egy nagyon széparcú, fiatal szépre vasalt és jó illatú másodpilóta, már szinte kapitány, már messziről csak bámulni tudtam. Másik járatra tarthatott és mellettem volt hely vagy ott volt a helye. Ez egy annyira jó út volt már így önmagában, hogy emlékbe eltettem a beszálló kártyát. Ezeket amúgy nem gyűjtöm, de ezt eltettem. Pár hete akadt a kezembe és mivel szóba is került nem olyan régen, befotóztam. Itt a helye. Vajon merre repdeshet azóta?