odalent és odafönt
Valami égi szabály lehet arra, hogy én csak esőben mehetek a reptérre... de legalább időben kértem és csak kicsit késtünk. 🙏
Sajnos menet közben nem tudtam követni, hogy merre járhatunk, pedig jó lett volna tudni.
Rekord idő alatt átértem a reptéren, mert nagyon sok járatot töröltek, ugyanis nagyon sok ágazat sztrájkol (vagy majd fog), pont jött vonat is (ők is sztrájkolnak amúgy) és negyed óra múlva pedig Robert össze is szedett (féltávon). A gyerekek már aludtak, de Dobby nem tudott reggelig várni, mindent megvizsgált és jól összeölelkeztünk (ezt már csak kutyákkal teszem 😅🤭), érdekes a kutya-emlékezet.
A reptéren megcsodáltam a fényeket, már hat éve, hogy karácsonyi időszakban nem jártam a reptereket...
Vettem egy koffeinmentes mézeskalács latte-t, nehogy kifussak a szezonból és egy mézeskalács sajttortát (álomfinom!), megettem a vacsorai szendvicset, felhívtam anyukámat és már lehetett is menni a kapuhoz.
A gépen tök jó helyem volt, a szomszédra sem lehet panaszom 🙃😉, zenét hallgattam és olvastam, elvégre megkezdődött a nagyon hosszú - ilyen hosszú még sosem volt a 23 év alatt-, és ebből minél többet kellene kihozni.
Nem is tudom, hogy mi a lenyűgözőbb, hogy fentről ilyet és a csillagos végtelen égboltot látni, vagy hogy egy telefonnal ilyen képek készülhetnek.
