mai utolsó ajándék :)

Micsoda ajándék(os) nap volt! És még tart egy órán át. :)

Az történt, hogy jó pár hete Dragomán Gy. pont kiírta valamikor napközben az új könyv bemutatóját. Rögtön riasztottam a Dragomán Team-et :) és meglett egy fix decemberi tali-időpontunk. Erre a hétre (három szóba jöhető estére) eleinte SEMMI esti programot nem akartam vállalni, mert tudtam, hogy a szabadság és utazás előtti napok elég feszítettek alapból is, legalább aludjak és ne kóvájogjak a késő este. De ennek nem lehetett ellenállni, annyira örült maga D. Gyuri is, hogy muszáj volt osztozni az örömben.

Az első könyvének a Covid és az akkori szigorítások miatt csak online bemutatója volt, bár én azt is élveztem. Meg is fogom újra nézni/hallgatni: https://www.youtube.com/watch?v=cuocuZjV728
Nagyon vártam, tudtam, hogy jó élmény lesz, mert nagyon jól mesél, nagyon bírom, hogy ilyen kattant és hogy erről milyen őszintén tud beszélni. Mautner Zsófi nagyon jót beszélgetett vele, tök jófej volt, élveztük nagyon. Én még szívesen hallgattam volna, és tapsoltam is volna többet, de valahogy olyan kurtán-furtán lett vége.
Már lehetett kapni korábban a könyvet, ezt is olyan szeretnivalóan tette közzé a Facebook-oldalán, később az e-könyvét is. Alig bírtam ki, hogy ne vegyem meg előre, de ma akartam ott élőben, dedikáltatni persze nem akartam. Tartom magam ahhoz, amit a művészbejárózás kapcsán is szoktam mondani. Kivételek persze vannak, de...
Aztán az történt, hogy megkaptam ajándékba, amihez "járt" egy dedikálás is. Hát így történt az alábbi:


Nagyon örülök neki, szép és jó élmény volt, Dragománt továbbra is nagyon bírom. Sok mindenért, de többek között azért, amire diszlexiásként (!) képes, ahogy a beszédnehézsége ellenére szerepel, sok nyilvánost vállal és semmi fakszi nincs körülötte. Ma is villamossal érkezett és minden felhajtás nélkül ült a sötét előtérben egy asztalnál egy szál tollal, mindenkinek a szemébe nézett és nyugodt, kedves volt. Nagyon becsülöm az ilyet, arról nem beszélve, hogy kevés embert hallani ilyen szépen, szeretetteljesen és kedvesen beszélni a feleségéről, szinte keresi az alkalmat, hogy kiejthesse a nevét és meséljen vele kapcsolatban. Szóval maradok őszinte csodálattal és csak úgy elmondom, mert ez ott tudatosult bennem tőle egy méterre, hogy eddig mindhárom D-könyvemet úgy kaptam. Ajándékba. Mert aki ajándék, az ajándék.

Ide linkelek egy hétvégi bejegyzést, amiről ma is szó esett és persze a könyvben is benne van: