WEBBER - Requiem, Örök Világosság - Tisztelet az elhunytak emlékének
Évek óta készültem egyik-másik Requium-re és valami mindig közbeszólt. Vagy programütközés, vagy karantén vagy egyéb betegség, stb. Erre a programra is úgy vettem jegyet, hogy hát, meglátjuk. :)
Megláttuk. Ráadásul végül az Isteni irgalmasság úgy hozta, hogy nem egyedül mentem és szerintem ez életre szóló közös ünneplős élmény lett, még ha én egy emelettel följebb is ültem. És ami még érdekesebb, hogy ezeréves Adagio-s ismerősökbe botlottunk már rögtön a bejáratnál. Hát milyen az élet, nem igaz?
Amikor a jegyet megvettem is már éreztem, hogy ez a program képes lehet megrángatni a lelket. Aztán ahogy pár napja olvasgattam ezzel kapcsolatban és oda-odanéztem a programra (lásd lentebb), már tudtam, hogy annyi lesz, ennyire már ismerem magam. Nehéz is volt elhagyni az est végén az Andrássy-Nagymező sarkát, mert még maradtam volna, olyan jó lett volna adni egy-két hátbaveregetést, hogy hát Ember, mit műveltél, mekkorát énekeltél... A büszkeségtől és a sok érzelemtől majd kiszakadt a szívem-lelkem a helyéről. Hálás vagyok nagyon, hogy ezt átélhettem, átérezhettem. Nagyon rossz helyen ültem, de ez az alkum magammal, amíg nem muszáj nagyon csökkenteni, megyek, de azért gyengébb jegyekkel. Ez van. "A zene az kell.'
Lássuk akkor kicsit bővebben. (Ha már Requiem, mire értem haza, az M5-ön épp most ismétlik a mai Bazilikás Requiem-et, mit mondjak, csodálatos!)
Az első rész: A világklasszis musicalszerző a halotti misét édesapja emlékére komponálta. Szokatlan volt elsőre azért a hangzás, pedig a zenekar és a szólisták is csodálatosak voltak, hát még a két fiúból főleg az egyik. Szent ég, milyen hangja volt neki és kotta nélkül tű pontosan mindig tudta, hogy mikor jön ő. Eszméletlen, hogy a tehetség milyen. A Requiem szólistái Zábrádi Annamária és a Virtuózok-nyertes Ninh Duc Hoang Long, illetve a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola gyerekszólistái Bor-Fejérváry Péter, Elek Leon. Az állam leesett. Attól is, hogy a Hosanna nagyon ismerős volt, lehet, hogy hallottam a NEK-en, máshol aligha - vagy a tavalyi adventi gálán? Linkelem, hátha másnak ismerős, a kimondhatatlan nevű fiú akkorát énekelt, hogy maga volt a káprázat: "Andrew Lloyd Webber": Requiem - Hosanna
Utána nem sokkal a Z. Annamária is csodálatos volt a fiúval, csak úgy borzongtam benne. Az jutott eszembe közben, hogy ha nem egyben hallom, hanem a liturgikus rendben, akkor jobban érthettem volna, mert lett volna mihez kapcsolni. (Pl. a Bazilikás Requiem magyarul feliratozva van, az is nagy segítség.)
Szünet után jött a musicalgála, szerencsére ennek a honlapra kiírták a műsorát, úgyhogy ide is másolom, könnyebb lesz úgy mesélni.
Webber: Jézus Krisztus szupersztár - Overture
Webber: Jézus Krisztus szupersztár - Mária - Magdolna dala - Nádasi Veronika
Hát, már itt sírdogáltam, csodálatos volt. Nem is értem, miért nem hívták át már anno a Madách-ba Mária Magdolnának.
Webber: Jézus Krisztus szupersztár - Gethsemane - Szomor György
Webber: Az operaház fantomja - Látjuk-e még egymást valahol - Polyák Lilla
Ez nagy meglepetés volt. Fájdalmas volt nagyon, és hogy Lilla ezt a magasságot vagy klasszikus éneklési stílust miként varázsolta ki magából, az nekem nagy talány. Örülök, hogy volt lehetősége elénekelni, biztosan sok munka volt ebben.
Szörényi: István, a király - Töltsd el szívünk fényesség - Szomor György, Nádasi Veronika, Homonnay Zsolt
Érdekes felállás volt, hiszen jelenleg Zsolti Asztrikot játsza az előadásban, Verocska nincs is benne, Gyurci pedig nem épp István. De ez ma milyen szép volt így, végre egy Gizella, aki nem idegesített és gyönyörűen el tudta énekelni, ami írva vagyon. Miért is nem játszik Verocs ebben az előadásban...? hm?
Menken: A Notre Dame-i toronyőr - Esmeralda imája - Polyák Lilla
Nagyon régen hallottam ezt a dalt, nagyon szép volt.
Leigh: La Mancha lovagja - Álom-dal - Homonnay Zsolt
Ezen nem lehet nem bőgni, mindig szép és mindig erőt adó. Nagyon várom, hogy újra lássam az előadást. Zsolti nagyon szép szerepe.
Schoenberg: Nyomorultak - Üres szék, üres asztal - Szomor György
Ez amúgy a fiatal Marius dala. Ma láttuk milyen az, amikor éretten, sokat tapasztalva énekli ezt el valaki, szintén egy helyben. Szívszaggató volt.
Tolcsvay: Magyar mise - Gloria - Polyák Lilla, Homonnay Zsolt
Na, hát ezek ketten együtt. Csodálatosak - még mindig (vagy úja), mindegy hogy hívom. Ahogy ezt együtt (egymásnak) elénekelték, azon megint csak bőgni tudtam.
Dés: Valahol Európában - A zene az kell - Mindenki
Ekkorra már alig tudtam levegőt is venni, minden taps elején 4 mp-ig csak orrot fújtam. Jöttek ezek a dalok mind szépen egymás után a csodálatos nagyzenekarral. Ezen is persze mindig bőgök alapból, mert annyira igazi dal lett. Nagyon IGAZI. Nagyon-nagyon szép volt. Egy pillanatra megijedtem, hogy vége, mert eléggé finálés dal, de halványan rémlett, hogy még az Ima biztosan kell jöjjön, emlékeztem, hogy olvastam. :)
Schoenberg: Nyomorultak - Jean Valjean ima Bring him home - Homonnay Zsolt
Na, hát ha amúgy még nem sírtam le volna az egész sminkemet, itt sikerült volna. Zsoci, drága Zsoci mint Jean Valjean. Rég prüszkölök, hogy Szirtes erre sem hívta meg (nemcsak Fantomra nem). Jó sok éve nem hallottam ezt tőle és mondhatom, nagyon beérett ez neki. Soha, SOHA ilyen szépen ezt nem hallottam - szerintem senkitől. A végén szerintem ő maga is meglepődött, hogy mit művelt. :) Zúgott a taps, a színház egy ütemre dübörgött. Majd szétfeszültem itt is a büszkeségtől... na meg a hálától.
Ennek nagyon megörültem, amikor olvastam, hogy lesz. '17-ben a munkahelyi karácsonyon hallottam ezt szerintem először Miklósa Erikától, azóta csak kevésszer, de nagyon szeretem. Csodálatos, gyönyörű.
Finale: Schoenberg: Nyomorultak - Egy nap még - Mindenki
Persze, hogy ez volt a finálé, kicsit érdekes verzióban, de mindig nagyon szeretem és mindig elborul az agyam, hogy miért is nincs ez az előadás éjjel-nappal repertoáron...? Hogy is engedhetjük ezt meg magunknak?!
