#Szülihét utáni péntek
A heti posztokat ha valaki mélyebben olvasta, érezhette, hogy kb. hogy vagyok, miben vagyok.
Pár nappal ezelőtt pont emiatt döntöttem úgy, hogy programot változtatok és a hét lezárásaként nekem nagyon is kellene egy SP-s sírás, Istvános tombolás. Talán jobban, mint valaha. Bár a színház már erősen luxus kategóriába csúszott, a legolcsóbb kapható jegyet mégis megvettem. Abból az volt az utolsó A 7-es székre. 🤗 Pont tegnap olvastam egy takarékoskodós, túlélős cikket, amiben ismét az volt, amit már anno a karantén kapcsán is mindig javasoltak, hogy valamennyit muszáj fenntartani abból, ami a lelket hangolja és amibe időnként meg lehet kapaszkodni, mert kell a túléléshez. Megint itt tartok, túlélni - leginkább magammal élni.
Az Operettszínház jelenlegi évadát, legalábbis a 9-10. hónapot már júniusban úgy hirdették meg, hogy csak szerdától/csütörtöktől vannak előadások... pedig akkor még hol volt a rezsikáosz... Nálam ez eléggé nehezít, mert a második hétvégék ugye nincsenek, mindent a kevés és rövid hétvégékbe kell valahogy passzítani és valahogy még pihenni és kialudni is kellene magamat. A Jekyll ismétlés ezért el is maradt múlt héten, de majd októberben pótlok, a többit meglátjuk. De nekem MA kellett Peti hangja, szenvedése, ereje, kínlódása, gyötrődése.
A délutáni 'összetali' pedig nagyon jókor jött, már attól jobb volt a hangulatom. 🙏
Peti és Dolha nagyon tetszett, na meg Zsoci is! :) minden 'Jekyll ' egyszerre a placcon- ennél különbözőbbek már nem is lehetnének!
Mindig más szúr szemet extrán, ma az, hogy Gizella még Laborccal is kokettált, micsoda ízlés... 🤭
A tánckar nagyon nagyot teljesít.
Nagyon jó előadás volt, nagy sikerük volt. Büszke voltam Petire nagyon. 👏🎭🙏💝 Áradt a kegyelem... 🙏
A Himnuszt énekelni egy ilyen közegben nagyon felemelő.
