#szülihét utáni csütörtök

Tegnap volt a hatodik alkalmam a gyógytornásznál, nagyon fáradtan és elcsigázottan érkeztem. Az egész heti benti ez+az, meg a saját nyomorúságos ez+az, a fájdalmak és az egész napos/hetes csonttá fagyás az irodában már totál kikészített. Szerencsére ezeket ott eléggé ki tudtam tenni vagy valamennyire letenni, de kb a beszélgetésünk is ilyen hangulatú vagy irányú lett végül.

A gyógytornászom nálam tíz évvel fiatalabb, a szomszéd megyéből való (és pont úgy, hogy két megye ahol összeér, viszonylag közel egymáshoz - vidéki viszonylatban) és éveket dolgozott külföldön. És most elvágyik. Visszavágyik. Szerintem menni is fog. Sok minden szóba került ezzel kapcsolatban, tapasztalatok, értelmi és érzelmi dolgok mindkét oldalról, mindkettőnk részéről. Nekem a szokásos letapadásos és beragadt dolgaim, élethelyzeteim és a Miért-ekre nem tudtam jó választ adni (magam számára megnyugtató válaszokat). Lehet, hogy ez még mindig nincs bennem rendben. Sőt. Közben ugye eltelt öt év, semmit nem léptem és nem haladtam. Bizonyos nagy hajók már elmentek és ezt most mindennél nehezebb elfogadni.

A vállizmaim ugyan valamennyire kiengedtek este hétre, de bennem annyi minden felszakadt abban az egy órában és még utána is, hogy egy nagy összefüggő forgolódás lett az éjszaki pihenés korai ébredéssel és kialvatlansággal. Nincs ez így jól, nem vagyok jól.