Te rongyos élet

Ma szinte alig történt valami úgy, hogy ahogy eredetileg tervben volt. Először is estére volt jegyem a Vígszínház 125. szülinapjára.
Menet közben délutánra is lett egy program, mert rájöttem, hogy az évadot én leginkább Zsocival vagy valaki egyéb szívemnek kedvessel kezdeném, nem egy 'idegen' színházban, színházzal. Reggelre már nagyon gyengített a legfrissebb 'vidámnapos eseményem', éreztem, hogy az esti dolog lehet, hogy nem kellene, azért mégse halmozzak és dupla programozzak. Aztán hamarosan még egy dolog jött, keresztanyámék a buszpályaudvaron jöttek rá (Zalakaros felé tartva), hogy valamit bizony bekapcsolva hagytak (konnektor szinten)... és hogy még se melegedjen, nem tudnék-e kimenni. Hát, ez volt 10-kor, épp úgy fájt a hasam, hogy az ágyról sem szívesen mozdultam, mondtam, hogy hétfő este előtt nem fog menni... OK... aztán csak nem volt ez jó érzés, közben meg már morogtam, hogy már megint hogy járok... Mégis meghirdettem az esti jegyemet, hogy lássuk, egyáltalán elmenne-e... nem volt egy drága jegy, közben talán 10 perc alatt el is kelt. Jelnek vettem - megkönnyebbülve...

Így tehát maradt évadnyitásnak a Homonnay Zsolt féle gála és ennek pontosan így kellett lennie, ide nem egyedül mentem, hanem egy szülinapossal.

Nagyon értékes, igényes gála volt. Műfaját tekintve én még ilyet szerintem nem is láttam. Rendesen kerete és története volt! Kálmán Imre (Derzsy-Szabó Gábor) mesélte végig az életét és közben jöttek-mentek a dalok. Itt mondjuk jól jött volna, ha tudom, hogy miből van, de majd legközelebb talán már ez sem lesz hiány. Nagyon szerettem, hogy nem a megszokott, unásig csépelt megszokott, széthaknizott dalok voltak. Gyönyörű áriák, duettek, nagyon szép dalok voltak. Nagyon sokat nem hallottam még sohasem. Tegnap este adta az M5, de direkt nem akartam megnézni, ma is lesz ismétlés és később is biztosan visszanézhető lesz, érdemes lesz belenézni!
Az énekesek már nem minden esetben tetszettek, Lévai Enikő még mindig egy ijesztő nő és a hangja sem tetszik, sem az egész jelenléte. Széles Flóra úgy korrekt volt, most Kiss Diána sem tetszett végig, néha úgy énekel, mintha fájna neki kicsiholni magából ezeket a nagy dalokat, bár Lukács Anitát és Fischl Mónikát nem kedvelem, de nagyon elénekelnek mindent, Bojtos Luca hangját nagyon kedvelem és 2 dal erejéig Szendy Szilvi is újra színpadon volt. A férfiak közül Dénes Viktort eltiltanám a színpadtól, egyáltalán nincs ott létjogosultsága, Laki Péterből néha (gyakran) mintha elfogyna a szufla, pedig hangja még lenne, de vagy nem jól vesz levegőt vagy nem tudom. Dolhai Attila ezekben jó volt, de azért annyival nagyobb hujjogás nem járt volna neki, mint amennyit kapott, Vadász Zsolt bármit elénekel és még szimpatikus is és HOMONNAY ZSOLT ZSOCI@ pedig egy álom nekem ebben a műfajban. Mondanám, hogy ebben is, de most itt mégsem lenne fair. Bármikor hallom operettről beszélni, tátott szájjal bámulom. Nagyon sok melót tehetett ebbe a gálába, mert nagyon igényes volt. (Ő maga pedig nagyon slank, snájdig lett.) Nagyon ki volt találva. Majdnem ez is sok, mert sok a táncos, sok a kar, a színpad fölött még régi képek és felvételek is mennek, DE valahogy mégis kimérte az egész arányát és az előbb sorolt színészi/énekesi kritikán túl is a gála működött, a hangulat működött, egy jó élmény lett. Zsolti énekelt is- azt hiszem, hogy 3-4 dalban benne volt, mind nagyon szép volt, az első rész fináléja pedig még mosolyogtató is :) , de ami nekem mindent vitt ma Fischl Mónival az Emlékszel még a 2. rész végefelé. Folyt a könnyem. Csodálatos. Ezt amúgy is tényleg nagyon szeretem tőle, de ma tényleg...
Volt több érdekes, szép megoldás is, örülök, hogy ilyen jó lett a nyitányom. :) Persze a furcsa és a köhögő emberek nem tűntek el nyáron és nem tanultak meg viselkedni sem, ahogy a hangosan beszélgetők sem, de úgy látszik, hogy ezek már alaptartozékok.
Erkély oldalülésen ültük, úgyhogy sajnos oldalról ezek a szép fények nem jöttek ki:
forrás: Facebook

Szóval így indítottam az évadomat és a szülinapi hetemet. :) Köszi Zsoci, szép munka volt, büszke vagyok rád nagyon. ♥️🙏🎭
Óh, és mielőtt elfelejteném, áttapétázták a vasfüggönyt. :)

Szóval délután gála, utána egy ki süti és limonádé, majd Erzsébetre rohanás, ahol a szomszéd meg megijedt, hogy ki van a házban... mert nekik bezzeg nem szóltak, hogy ne ijednek meg, mert én ma oda bemegyek... tök rossz érzés volt...