virágos ablak

Íme, az ablakom megint kicsit szebb lett:

Meséltem, hogy nagyon nem bírtam, hogy kórókat látok, ha kinézek. 2 muskátlim (bal oldali láda) csodálatos módon feltámadt és rengeteg bimbót duzzasztanak, a középső ládában szinte megőrült az a csalános muskátli-féleség, a jobb széliben viszont már semmi nem maradt - tegnapig. 

Nem bírtam tovább. Tegnap délelőtt terven felül kellett Erzsébetre mennem és visszafelé eszembe jutott, hogy szombat délelőtt van, ha a másik megállóba megyek, hátha nyitva találom a virágost. Nyitva volt, tőle szereztem a két Erikát és az (elvileg) évelő szekfűt. Végül egy másik helyen vettem egy másik Erikát is, hogy a két hős muskátlinak is legyen új kis barátnőjük. A két-két Mézikét a széleken visszavágtam és befedtem finoman új földdel, hátha ettől történik valami gyökérből. Ha már így benne voltam, vettem egy zsák virágföldet is, a bentiek közül is néhányan törődésre szorultak, főleg a bentről hazamentett kis nyomorultak, élükön a Ficus Benjamina-val. Ő teljesen odalett, úgyhogy drasztikusan visszametszettem, átültettem és szeretgetem, meglátjuk, mire lesz elég.

A virágosnál nem győztem leskelődni, egy menyasszonyi csokor már kész volt és épp kötötte a következőt. A cukorkás, fánkos, sütis boltban sem ámulnék ennyire, legszívesebben megkértem volna, hogy hadd üljek le a sarokban és hadd maradjak... Ehelyett csak annyit mondtam, hogy csodálatos 'munkája' van... csillogó szemmel köszönte és mondta, hogy nagyon szereti. :) Kibukott belőlem, hogy mindig újra és újra feljön bennem, hogy egyszer már pályát váltok és ezzel foglalkoznék. Örömtől ragyogó arccal mondta, hogy ő is váltott, sosem lehet tudni..., lehet, hogy mondta azt is, hogy 40 fölött válott - de ezt már lehet, hogy csak képzeltem -, fodrász volt eredetileg.

Mindenesetre úgy lebegtem el a szerzett kincseimmel, ami jóval több volt, mint egy zacskónyi új növény... :)