az álmok néha... 🙏
Tegnap csodálatos napom volt. Tényleg olyan nagyon emlékbe eltevős. 🙏
Ugye úgy volt, hogy gyakorlatilag lemondtam a szülinapi utazásról (megint).
A londoni repülőjegyek a hozzákapcsolódó egyéb jegyek is az égben és a fizetésem ezeket nem követi... szóval kivettem a 7 nap szabadságot (ami után alig maradt), hogy akkor most mindent kihasználok itt. Csak a devizaárfolyam tekert még egyet az amúgy sem rózsás helyzeten, a ramaty állapotú lábam pedig még egyet. Napokig rágódtam egy egynapos úton, míg végül utolsó pillanatban lefoglaltam. Sokat is keresgéltem, mert eléggé fölültervezett áron futnak és az egy napon belül elérhetőket már eléggé megneztem. Persze sok helyre visszamennék, de hát...
Szóval a befutó:
Oxfordnak járt egy rendes megtekintés, mert korábban csak átfutottam rajta, annyira igyekeztem tovább a Blenheim Palace-ba. 😉 ez a város nég mindig csodálatos...
A két legkedvesebb épuletem a könyvtár és az egyetemi templom.
A következő állomás Bampton volt, ahol már jártam, de akkor nem volt ennyi lehetőség, a templomban pl. Esküvő volt. Nagyon szép falu.
Már itt is csúcsra járt a lelkem,pedig csak 2 óra volt,de az igazi káprázat csak ezután jött. A hely,ahová évek óta vágytam, már egyszer jegyem is volt, se betegség miatt kimaradt, azóta meg esélyem sem volt a közelébe kerülni.
A kastély, ahol a Downton Abbey-t forgatták. Sajnos bent nem lehetett fotózni, a könyvet meg nem jól csinálták meg, ezért csak kinti képeket tudok mutatni, fű nélkül.
Majd otthon még írok ezekhez, de csak telefon van nálam, így meg nehéz komplexebb posztot írni,de lesz pótlás.
A titkos kért egyszerűen mesés volt. Itthon jutott eszembe, hogy egy részét a hatalmas kertnek még sem tudtam nézni, mert már nem volt idő.