láss csodát

 Szabó T. Anna

e

d

S

r

t

n

o

o

s

p

4

7

f

.

g

9

l

0

l

ú

 

u

7

3

J

1

2

5

s

0

l

9

,

 

1

8

1

9

t

a

i

5

i

9

3

7

5

3

7

1

i

f

4

0

:

l

7

1

f

h

  · 

Ott ahol élsz, ott láss csodát.

Egy cefreszagú almafát.

Vadmurok ernyőjén a foltot.

Egy piros falat, mikor boldog.

Hullott szilvákat, pocsolyákat.

Ahogy a vad nyár mindent áthat.

A napunk úgyis lemegy egyszer.

De addig: fogd, és ne ereszd el.

Sokat jár a fejemben mostanában ez a két évvel ezelőtt írt vers. Annyi megszorítás, annyi szorongás közt mindig megmarad reménynek, hogy, amiképpen Babits mondta, "ki méltó látni a csodát,/ az a csodát magában hordja" - életem legszebb emlékei közt nem a messzi nagyvárosok felfedezése a legédesebb, hanem a séták a nagymamámmal a tömbház mögötti "kisparkban", a heverés barátokkal a dombtetőn, a kolozsvári és budaörsi kirándulások rácsodálkozásai és felszabadult beszélgetései, vagyis a karnyújtásnyira lévő örömök. Ezek, amíg nem hull tűz az égből, talán megmaradnak nekünk, a séták kötelmek nélküli nyugalma.