Félix a vonaton

 Félix-szel hétfőn "találkoztam". Kicsi ovis, szöszi és olyan lelkes volt (mindentől!), hogy legszívesebben hazahoztam volna. :) A családi vonatkozásokra nem jöttem rá, egy még kisebb szöszi kislány volt vele és két idősebb nő, hogy melyik volt az Anya, arra nem jöttem rá, de annyira nem is akartam kíváncsiskodni, csak fél vagonnal odébb is vigyorogtam és szinte már felnevettem. Az idősebbik nő egy hatalmas bőröndöt rángatott.

Sárváron vettem észre őket, amikor felszálltak. Be nem állt a szája. Anya, ti fogtok enni? Anya, már Ajkán vagyunk? Anya, szabad itt morzsázni? Anya, miért fertőtlenítesz? Anya, KIDOBTAD az almát az ablakon?! Anya, máris sokkal jó a kedvem, hogy vonatozunk!!! Tényleg még buszozni is fogunk és MÉG EGYSZER VONATOZUUNK?! Anya, alig várom, hogy elmeséljem apának, hogy én már buszoztam is. Még soha életemben nem mentem villamos mozdonnyal!!!

Anya, itt a vonaton mindenki a Mamához készül...? :)

Közben a fiatalabbik felnőtt nő találós kérdéseket olvasott fel és arra is olyan jó válaszokat adott, hogy észbontó volt - többnyire nem a jó válasz volt, de olyan igazi csavaros gyerekésszel kitalált verzió.

Kész voltam tőle, őszintén. A MÁV örök életű tagságot adhatott volna ennek a gyereknek, mert rajta kívül senki nem tud(ott) örülni a vágányzár miatti buszozásnak és még egyszeri vonatozásnak. Igazából a buszozást én nagyon szeretem, csak nem pont ezzel a megoldással.