június 4.
Nagyon sok évvel ezelőtt ezen a napon, a valahányadik évfordulón a mamám leült a konyhánkban és nagyon sírt, hogy hogy tehették ezt velünk (kollektívan). Nem értettem, a gyereknél is gyerekebb voltam, de ez minden évben eszembe jut.
A II. Világháborúban ő Erdélyben volt, onnan menekült haza egyedül a koraszülött keresztanyámmal. Később visszament egy erdélyi körútra, akkor még mindig gyerek voltam. Ha van adósságom e téren, akkor az egy erdélyi nagykörút már régóta, lehet, hogy eljött az ideje...
De vissza az évfordulóhoz, született nem kevés gyönyörű dal, ezekből hozok néhányat, ma délután pedig Örök hűség!
Ajánlom továbbá a Szétszakítottak megnézését, ami nem szokványos időkben készült nem szokványos módon: #Szétszakítottak