évadzáró m+

Bár a igazi évadzárást az Istvánnal tervezem 24-én este, ezt most nem akartuk kihagyni.

Vágó Zsuzsi az ikerkislányok után most lépett fel először és benne még mindig lehet bízni. Minden nagyon szép volt tőle. Ha egyet kellene kiemelni, talán a Rebecca-t mondanám. Ahhoz annyi emlékem van, nagyon szerettem. Jó lenne,  ha újra lenne, ahogy a Rudolf is, a címszerepre van jelöltem is.

Borbély Ricsi olyan mint a napsugár pokolian jó és megbízható hanggal. Férfiszívvel indított  ami nagyon tetszett tőle, pedig arra még mindig nagyon finnyás vagyok... ahogy  ott elnéztem ma délután, emlékeztetett kicsit a fiatal, a 20 (18) évvel ezelőtti NSanyira. Minden remek volt, a legleg mégis Kazinczy dala volt.

PesákÁdám olyan sovány lett, hogy nem győztem 2x odanézni, hogy meglássam. 😉 olyan gyerek még, annyiszor úgy éreztem,  hogy nem tud mit kezdeni magával a színpadon, a rutin hiánya lehetett, mert közben oltári nagyokat énekelt. Különleges, karcos hangja van, pl Czibor dalától leesett az állam, szerintem jobb volt, mint amikor az előadásban láttam.Talán hosszú távon jönnek a jó, nagyobb szerepek neki, pl. A Kőszívű-be is bekerülhetne.

Kocsis Dénes maga a csalódás. Az egy dolog, hogy öntelt és azt hiszi, hogy jófej és menő, de hogy 1-2 év és nem lesz énekes színész (se), az is biztos. Emlékszem, hogy anno Sanyi mikor kezdett el feltolt mikrofonnal, effektekkel és visszhanggal énekelni... hát ő is... az Istvánt elvonyította, a Mozart-dalban pedig majd felrobbant a tüdeje... régen ezt könnyedén énekelte.. vagy többet kellett volna gyakorolni vagy kevesebbet kellene cigarettázni... végig úgy éreztem, hogy csal, talán Zsuzsival a Rudolf duett valamennyire igazi volt. Pedig ő még 3-5 éve is meg tudott lepni.

Janza Kata... szegény... érdekes ruhákat és dalokat hozott. Jófej szegény, csak nem szeretem ahogy énekel. A Rebecca-duett egész korrekt volt, a Sakk kevésbé. Ráadásul úgy megnézném azt az előadást, de iszonyat szereposztással megy.

A finálé a Holnap hídja volt, ami jól szólt, de engem inkább elszomorított, mint bizakodóvá tett.

Összességében jó volt, de valami hianyérzetem mégis maradt. Pedig állótapsba fulladt, ami szerintem indokolatlan volt, de kibírtam, hogy ülve maradok. Nálam az egy magas fokozat, amikor már nem marad más kifejező eszközöm az elismerésre.