Évad vége felé
Nem annyira szoktam évad végén ennyire listázni, de most mégis megtettem. (Olyan volt már, hogy év végén megnézegettem, hogy milyen előadásokat néztem abban az évben, de azért ritkán.)
Annyira másnak éreztem ezt az évadomat, hogy muszáj volt kicsit számot vetni. Magam számára is úgy tűnt - a blogból is biztosan -, hogy rengeteget mentem. Nem az történt, hogy rengeteg előadást láttam, hanem sokszor. :) Nyáron megyek még Mamma Mia-ra, de az már olyan nyári szünetes egyéb tevékenység. Az évad nekem egy hét múlva véget ér, remélem, hogy igazán úgy, ahogy én szeretném és ahogy vágyom rá.
Muszáj volt átnéznem az elmúlt hónapokat, hogy mi is történt... Szeptember óta - ha a naptáram nem téved - a múlt hétvégéig bezárólag 46-szor fordultam meg színházban. (A mai és a jövő pénteki előadást még nem számolom, mert még bármi adódhat.) Ebben vannak gálák (talán 2 és egy M+). A két Zorán koncertet, a múltkori Grundolást és az Arénás István, a királyt nem számoltam bele, bár ez utóbbi határeset volt. De nem előadás - persze akkor az M+t is ki kellene venni, vagy a másikat be, szóval ezen még vitatkozom magammal, de évadon belül így is 50 alatt fogok maradni... ;) Nem számolom le statisztikailag sem hónapra, sem hétre vetítve, mert nem ártok magamnak ennél többet már. :)
Egyébként átnézve a naptárt azt látom, hogy az évad viszonylag 'szolidan' indult a 4-5 előadással szeptembertől novemberig ez volt a jellemző és akkor még bőven maszkoltunk. Aztán a decemberi Covid-om nagyon elbátortalanított, ugyan szilveszterkor ott voltam a gálán, de januárban is csak egyszer voltam színházban, az is egy közös karácsonyi ajándék volt és sokan mentünk.
Aztán februártól valami áttörés volt, amit nem is neveznék sem nevén, sem sehogy, elég, ha valaki csak belelapoz a blog-archívumba... Onnan egy nagy szárnyalás és nemalvás következett, ami egyre csúcsosodott mire eljött a május... Csodálatos időszak, sok izgalommal, sok morgással, de annál több jóféle sírással, katarzissal, hálával, köszönettel. Csak hálás lehetek ezért, hogy ennyi jó jutott, pedig volt sok lemondás, keverés, változtatás is. Valójában az történt, ami rám az életem más terén is igaz kellene legyen, hogy bár nagyon féltem a Covid-tól, nagyon lezártam magam, de a színházi élmények annyira felszabadítottak, hogy inkább mentem és kockáztattam, minthogy a jótól elessek.
"Gúnyosan mondhatja más, ez mesevilág, olcsó mesevilág... Csak a színház teremthet oly csodát, mely szép álmokat valóra vált. ... Oly szívtelen a valóság, oly kiürült már ez a rideg világ, A színpad teremthet új csodát, az illúziók varázslatát. ... Oly gyorsan száll az életünk, mint egy felvonás, és nincs több ráadás. Mégis arról szól a költemény, míg élsz, ne add fel, van remény."
Dorian Gray-Mesevilág
Elnézve a tegnap kapott szeptember-október havi Operettes műsortervet a jövő már nem tűnik ennyire rózsásnak, hiszen nagyon meghúzták az előadásszámokat, 'érdekes' (=nem tetsző) változás ígérkezik. A sokkal kevesebb előadásszám nemcsak a színészeknek lesz nagy érvágás, hanem a teljes műszaknak a rengeteg szakmának és embernek, aki ott dolgozik. Remélem, hogy ezt átgondolják még vagy lesz egy "puccs" (akár egy új vezető), mert ez nem jó irány. Az alig játszott előadás nem jó előadás, a dalok, a mozdulatok nem lesznek a torkokban, az izmokban, veszélyes üzem lesz. Mindenki szanaszét fog szabadúszni, hogy életben maradjon és ez a szétszakítottság nem segíti a művészt. És a nem jó előadás nem jó élmény. A széthajtott színész nem lesz jó színész és leginkább nem lesz jól. Az űzött, hajszolt kedvenceket szomorú lesz ilyennek látni.
A sok teljesült színházi élmény mellett volt rengeteg keverés, elmulasztott előadás, ami abban állt, hogy vagy én hagytam ki betegség vagy szorongás miatt, vagy pusztán egymásra szerveztem kettőt... vagy a színház törölte. Ilyenekből - mindegy is, hogy miért - volt 30 db egészen pontosan... Volt, amire 2-3x is volt jegyem... Ez nem mind bukott pénz, de azért olyan is volt... Ijesztő. Éreztem, hogy sok az áthuzigálás a naptáramban, de hogy ennyi... Jajajj...
De vissza a látottakhoz... A 46 előfordulásom 29 féle fazont rejt magában és rengeteg ismétlést. Az abszolút győztes ilyen szempontból (is): Jekyll és Hyde (8), Veszedelmes viszonyok (5), A Pendragon-legenda (4) és volt több 2-es is, mint a La mancha lovagja, A tizenötödik, a sajnos Nine...
Szóval izgalmas, vegyes évad volt, próza is volt benne elég szép számmal (6) - legalábbis arányát tekintve... Ennél ráadásul sokkal több dolog érdekelt volna, de ugye vannak a korlátozó tényezők, mint a lelkem, az időm és a zsebem.
Az évadom berno-díjasa egyértelműen Sándor Péter.