Jekyll és Hyde (4.)
Mostanra nem mondom, hogy nem hiányzik, hogy időben ágyba kerüljek és rendesen kialudjam magam... 🙈 DE! Ezek az esték igazi kincsek. A mai is. 🙏🎭♥️ És mindig más mindegyik. A mai is nagyon szép, katartikus élmény lett. Ebben az etapban most nem nézek többet Jekyll-ből, de aztán eljön majd a május. :)
Mostanra már érlelődik, hogy melyik összeállítást szeretem a legjobban. Még nem mindenkihez volt szerencsém, de a 3-as leosztásokból több verziót is láttam. De lássuk a mait:
Jekyll és Hyde: SP... már nem is igazán tudom, hogy mit mondjak, amit még nem mondtam róla. :) 🙏 Egész más volt érzésben a felépítés, az ív, mint tegnapelőtt. Máshol indult/borult el igazán. Az elején lehet, hogy többet döcögött, voltak kicsi bakik, leesett cilinder és nem térdenállós lánykérés, fölöslegesen eloltott 'tűz' meg ilyenek, de nincs mit felróni neki... Szünetig már szipogtam valamennyit, de aztán a második felvonásban végem lett. Onnantól, amikor kiborul a laboratóriumában, ahol összezördülnek Emmával, amikor meghalt az apja elindult valami. Valami nagyon mélyre, sötétségbe rántó. Szerintem ez az ember nagyon is tudja mi van ott a mélyben, a sötétebb oldalon, ez nemcsak elképzelt játék... Kizárt. Annyira fájdalmas volt, ami onnantól történt, hogy már nagyon kivoltam. Nagyon elkapott a sírás, ami már számomra is szinte ijesztő. Belegondoltam abba is, hogy milyen borzalom lehet, amikor ennyire nincs megállj, nem lehet kijönni a mélyből... ismerem a saját érzéseimet, amikor nagyon dühös vagyok - alig bírok magammal - vagy amikor nagyon nem jó semmi és csak háborgok és háborgok. Nem tudom megállítani, a kontrollt valami kilövi. Persze a Hyde-os állapottól messze van az, de nagyon kemény.
Peti kevesebbet kutyul a 'konyhájában', rosszul szorítja el a vénáját is (folyton lejön a gumiszalag, mert nem fűzi be csak körbetekergeti, de csak mindig lejön), de úgy kiüti Hyde, hogy maga a téboly. Tényleg mint az 'Isten haragja.' Őrület. Minden erőmmel tapsoltam, mert nincs más eszközöm kifejezni, hogy mennyire-mennyire jól csinálta ezt ma is. Káprázat ahogy szabadon vergődik a színpadon és szószerint felmossa azt saját magával, ahogy ezer hangon énekel, beszél, sátáni módon felnevet, hangtalanul jön-megy... Tapintható a fájdalom, a kín. (Elképzelni nem tudom, hogy képes erre.)
Lucy ma is Verocska volt. Óh, egyre-egyre jobb, pedig eddig sem volt gond. Annyira jók együtt, hogy öröm a szívnek. Lucy-nak csodálatos dalai vannak, nem is kevés. Csodálatos szövegekkel. Fájdalmasan szép ami összeköti őket és ahogy egyszercsak nincs tovább. Nem lehet más megoldás, pedig borzalom. Kőkemény borzalom az egész, amikor és ahogy meghal. Nagyon fájó. Nehéz karakter, hiszen ő azt szereti, aki a legnehezebben szerethető. Hm...
Emma - Fekete Kovács Veronika - Petit jobban tudta szeretni ma, viszont hangban majdnem kevés olykor, nekem ebből marad Flóra a kedves.
Bálint Ádám ma még jobb volt, de jól, éretten, szépen csinálja. Igazán Barát... Csodálatos. Kapott is szép nagy tapsot, megérdemelten. Örültem neki nagyon.
Jantyik Csabát továbbra sem kedvelem, Pálfalvy Attila jó apa volt, KisKero nem hogy jobb, de rosszabbul csinálja a szerepét. Most esik le, hogy szerintem a végén ott sem volt a tapsnál. Vagy igen?
Remek előadás volt, afféle, ami után nehéz eljönni. Pedig megint késő van így, és a dallamok csak úgy kúsznak.
Nagyon régen, vagy talán sosem láttam ennyiszer egy előadást ennyire rövid időn belül. Szerintem még fénykoromban sem... :)
Mai csodás helyem: remek kilátás a zenekari árokra, egy volt a 'gond', hogy alig tudtam lenézni, mert úgy lekötött a színpad. 🤭 Tényleg sok a billentyű és 9 hegedűsre láttam rá, de még mellettük, a peremen innen is volt egy sor, rengeteg vonós hangszer van benne. Ezt tényleg lehetne hallgatni csak zeneként is, ahogy a filmzenéket szoktuk. Nagyon jó élmény volt. És még egy: a tapsnál, amikor már fent a karmester, általában el szoktak szivárogni a zenészek. Ma a tapsrend végéig állt lent a többség és tapsolt felfelé. Csodálatos.
És a ma szerzett kincsek: van egyéni arcos szórólap. :) óh, hogy megörültem. :)
Ezeket a plakátokat látni városszerte és időnként nehezen állom meg, hogy ne fényképezgessem őket. :)
